Nyugat · / · 1938 · / · 1938. 2. szám · / · Figyelő
Úgy tudom, ez a könyv első regénye az írónak. De ha nem tudnám, a könyvből magából nem jöttem volna rá. Semmit se látni itt az "első regények" telhetetlen vallomás-özönéből, torlódó megfigyelés-garmadájából, a stiliszta-becsvágy mindent "beleadó", világhódító, első rohamából. Mértékes, fegyelmezett, szerényen komoly írás a Felszabadultál, Vészi Endre az íróknak abba a csoportjába tartozik, amely a lázas-lázadó fiatalság boldog túlságait befelé, korán, irodalon nélkül éli meg, úgy hogy mikor végre tollhoz nyúl, higgadt, fegyelmezett lélek vezeti kezét a papíron. Az ilyen írótermészetnek a későbbi évek során persze kevesebb megbánni valója lesz, mint az olyannak, aki az első alkotás válságos lázai közt hegyekkel dobálódzott, - viszont a Sturm und Drang izgalmaiban fogant kezdőműveknek mindig meglesz a maguk hasonlíthatatlan ígéret-varázsa.
Ez a regény becsületes munka. Egy inasgyerek éveit rajzolja, komoly hűséggel, tiszta művészi-morális igyekezettel, az egyszerű nagyokon nevelt írói ízléssel. Ez az ízlés nem kapkod érdekes fordulatokon, rendkívüli figurákon, nagy helyzeteken. Az élet: élet, - s minden formájában mély és magas. Olyanszerű jóleső fékezettség és nyugalom érzik ezen a könyvön, mint az önéletrajzíró Kassák művén. "Anya megveti az ágyakat". "Apa ivott." Az élet festői jelzők, indulatos hangsúlyok és szuggesztív részletrajzok nélkül is téma és csodálatos.
Mértékes, fegyelmezett és szerény író, mondottam feljebb. De mérték, fegyelem és szerénység igazában csak gazdag, heves és magas írói erők szigorú abroncsozatául becses. A szétboruló, szertetáruló gazdaság erényére valóban rádupláz a mértéktartás, - a heves, sistergő, világból kifutó íróösztönök valóban a fegyelem transzformátorában alakulnak művészi energiákká, - s a mondanivaló embertelen magassága mellett valóban elbűvölhet az író szelíd szerénysége. De sokkal kevesebb a pozitívum ezekben a sajátosságokban, ha az író tartalma-alkata már eleve mérsékletes, szelíd, passzív. Vészi Endre nem robbanó erejű, nem "magas" író, s diszciplinált egyszerűsége sine qua non, nem pedig külön érdem. Zabolázottsága, stiláris és kompozíciós civilizáltsága középszerű tartalmi értékekbe vési az önismeret, az önkritika tiszteletreméltó vonását. Minden író - Vészinél kevésbbé tehetségesek is - rokonszenvessé tud válni bizonyos fokig, ha nem igyekszik kitörni tehetsége korlátaiból. Műve így némi belső egyensúlyt mutat, s ez már valami.
A Felszabadultál fiatal írójáról kár volna máris határozottabb véleményt erőltetni. Tehetséges, becsületes, figyelnivaló - ezt a három jelzőt mindenesetre kockázat nélkül odaírhatjuk a neve mellé.