Nyugat · / · 1938 · / · 1938. 2. szám · / · Cs. Szabó lászló: A magyar liberalizmus
A negyvennyolcas száműzetés története még hiányzik. Amíg elkészül, szétszórt forrásokra, ellentmondó vallomásokra, lazán fűzött emigrációs arcképsorra vagyunk utalva.
Alighanem bizonyos, hogy a számkivetés keveset változtatott a kész embereken. Jórészük csak visszatér külföldre, a harmincas és negyvenes évek emlékeit szítja föl megszomorodott szívvel, elborult reménnyel. Eötvös József a szabadságharc előtti kor eszméit összegezi az emigrációban írt roppant művével, a száműzetésből hazakerülő Gorove tekintélye később is szabadságharc előtti utazásán nyugszik. Az emigránsok az ifjúkori vándorévek adósai, újabb külföldjárásuk csak magántermészetű lelki izgalmakkal pótolja a korábbi önkéntes külföldjárás eszmei izgalmát, szellemi kalandját. A magyar elit ezeken az utakon tanult meg ismét gondolkozni, csodálatos úti emlékeit föl se dolgozhatta egyhamar. Tessedik Ferenc, Bölöni Farkas Sándor, Gorove István útirajzai akadémiai tagságot szereznek az írónak, Szalay László két külföldi út tapasztalatával kerül be kodifikátornak Deák igazságügyi minisztériumába. Akkor uralkodó műfaja a társadalomrajzzá és kormányzástanná szélesített útleírás, az akadémiai választások s a hivatali rangszerzés egyaránt erre mutatnak. Hatása a szerző vagy kortárs későbbi, amigrációs életpályájára is kiterjed: a száműzött már csak baráti körét, politikai kapcsolatait bővíti, kevésbé eszmekörét. (Szalay például csupán magyar történelemmel foglalkozik, Pulszky londoni letelepülésén fáradozik.) Hazakerülve, változatlanul a negyvenes évek eszméit adják át az ifjabb kortársaknak.
A kiegyezés ugyanis több nemzedék találkája. Nagy idők előkészítői, szerény tanúi s most eszmélő ivadékai gyűlnek köréje. E három szerepkör nem függ az évkortól, előfordul, hogy a fiatalember életereje már a forradalomban kimerült, idősebb kortársa viszont csak a kiegyezéskor jut szóhoz. Erre a különös "átszűrődés"-re nevekkel is utalok.
Teleki József, Széchenyi István, Bölöni Farkas Sándor, Bezerédj István, Wesselényi Miklós, Beöthy Ödön, id. Szász Károly, báró Kemény Dénes, Klauzál Gábor, Dessewffy Aurél, Teleki László, Szemere Bertalan, Szalay László (a politikus!), Irinyi József ereje a forradalomig vagy a forradalomban kimerül, király és nemzet békéjét csak Szemere Bertalan éri meg. A Klauzállal egykorú Mikó Imre működése már a Bach-korra esik, a Szemerénél alig fiatalabb Kemény Zsigmondnak szintén ez a fénykora. A volt vezérek közül csak Deák, Eötvös, Pulszky Ferencz találkoznak a kiegyezés körül. Kossuth magános nagy útjára tér.
De hol a Pesti Hirlap kör, Eötvös, Szalay fiatalabb barátai? Itt vannak s nemsokára egészen övék az ország. Egy kicsit erőltetett egyszerűsítéssel azt mondhatjuk, hogy akik 1848-ban nagy barátaik mellett államtitkárságig vagy miniszteri osztályfőnökségig vitték, a kiegyezéskor már egyenrangú munkatársak. Trefort Ágost 1848-ban államtitkár, Lónyay Menyhért államtitkár, Csengery Antal miniszteri tanácsos, Andrássy Gyula ügyvivő. Csak a kiegyezéskor jutnak kormányzó szerephez s ez nemcsak életkorukon múlik. Igaz, hogy Andrássy épp húsz évvel fiatalabb Deáknál, de a most beérkező Trefort, Lónyay vagy Horvát Boldizsár alig-alig fiatalabb a nagy múltú Eötvösnél, Pulszkynál. Ez a két ellentétes példa mutatja, hogy a nemzeti élet erőszakos megszakítása miatt az életkor jelentősége összezsugorodott, a nemzedékhatár a kiegyezésig elmosódott. A nagyok megkésve ismét szerepet vállalnak, a negyvennyolcas politikai újoncok természetes osztályrészükhöz jutnak. Deák és Andrássy a nagy korkülönbség ellenére 1867 közös szerzői, Lónyay Eötvös minisztertársa. Nemsokára Eötvös, Deák meghal, Pulszky műélvező epikureizmusába húzódik vissza, az ország, mint említettem, átszáll a huszas évjáratra. Ide tartozik Csengery, Lónyay, Horvát Boldizsár, Andrássy, ide a minisztériumok, a kormánysajtó, törvénykezés és nemzetgazdaság vezetői: Pauler Tivadar, Pesty Frigyes, Hollán Ernő, Kerkápoly Károly, Sennyei Pál, Horn Ede, Kozma Sándor, Csemeghi Károly, Kozma Ferencz, Mocsáry Lajos, Kecskeméthy Aurél, Falk Miksa, Apáthy István (a jogász), Kautz Gyula.
Nagy névsor, de a következő két évtized születési listája se törpül el mellette. Országot rendeztünk egy emberöltő alatt, a nemzet életösztöne nem fukarkodott az utánpótlással. A harmincas évek szülöttei: Kemény Gábor báró, tisza Kálmán, Károlyi Sándor, Vadnay Károly, Keleti Károly, Hieronymi Károly, Beöthy Ákos, Szily Kálmán, Beöthy Leó, Grünwald Béla, Kállay Béni; a negyvenes éveké: Szilágyi Dezső, Halász Imre, Kaas Ivor, Matlakovits Sándor, Arany László, Toldy István, Asbóth János, Dóczy Lajos, Széll Kálmán, Concha Győző, Plósz Sándor, Pulszky Ágost, Beksics Gusztáv, Hegedűs Sándor, Lukács Béla, Baross Gábor, Beöthy Zsolt, György Endre, Wekerle Sándor, Láng Lajos.
Rögzítsük meg a kósza neveket, tegyünk két próbát a Tiszti Címtárral. 1875-ben Széll pénzügyi, Trefort közoktatási miniszter, Hieronymi közlekedési, Horn kereskedelmi, Csemeghi igazságügyi államtitkár. 1890-ben Wekerle pénzügyi, Baross kereskedelmi, Szilágyi igazságügyi miniszter, Láng Lajos pénzügyi, Lukács Béla kereskedelmi, Berzeviczy közoktatási államtitkár, Popovics elnöki titkár, Kozma Ferencz miniszteri osztályfőnök, Kautz az Osztrák-Magyar Bank alkormányzója.
Harminc éves korukban mind jónevű emberek, ismerik a külföldet, ahol tanulmányaik után, érett ésszel forogtak. Széchenyi előkelő kozmopolitizmusa, Eötvös roppant ismerete, Szalay külföldi tekintélye kötelezi őket. A kor léha, léhább, mint a reformkor, hiszen a vágy könnyebben teljesül. De a fiatal elit mégis csak szélesebb körű, mint a reformkorban, a párbajozók, gründolók, nagyszájúak közül évtizedről évtizedre különválnak a harmincéves, szinte pelyhedzőállú tekintélyek. Ezt a tekintélyt korai öregedésüknek köszönik. Ruha-, szakáll-, bajuszviseletben a kiegyezésbe áthajló fáradt óriástölgyekhez öregednek, a harminc és ötven éves ember közt alig van korkülönbség s erre a fiatalabb a büszke, valósággal ő erőlteti a nemzedékközösséget. A minisztériumban, akárcsak a régi megyében, a miniszter és fogalmazó csupán rangban különbözik, szellemi és nevelési különbségük elmosódik. Közvetlen, kicsit apáskodó kiválasztással a miniszter hamarosan fogalmazó munkatársára talál, e munkatársi viszony aztán egy-kettőre elvégzi a megvénítés csodáját.