Nyugat · / · 1938 · / · 1938. 1. szám · / · Barta János: A romantikus Vörösmarty
Ha Vörösmarty tiszta romantikus típus volna, menthetetlenül áldozatul esnék ennek a végtelen fájdalomnak, amely évről-évre nagyobb súllyal hatalmasodik el rajta. Tiszta romantikus egyéniség azonban magyar földön elég ritka jelenség (Ady, Szabó Dezső) s közelebbről megnézve Vörösmartyban is fölfedezhetjük, ha nem többet, legalább a nyomait egy más ("klasszikus") magyar típus lelki adottságainak.
Az ő klasszicizmusa: bizonyos fokú tudatos önkorlátozás, realista érzék és a közeli feladatokhoz való morális alkalmazkodás. Romantikus élménye azt mondja, hogy az ember véges, nyomorult lény, aki tehetetlenül, lenyűgözve vergődik a végtelen mindenségben. Egyénisége másik — kétségtelenül gyöngébb — oldalával azonban megpróbálja ezt a tudatot, ha lehet, elfojtani, vagy legalábbis átformálni: megpróbál megnyugodni, célt és értelmet találni a végességben; megpróbál elzárkózni a valóságélmény távolabbi, irreális lehetőségei elől, s megmaradni abban a valóságrétegben, amelyhez földi léte legközvetlenebbül csatolja.
Egyéniségének ezt az oldalát mindenki fölfedezheti, aki életrajzával kissé behatóbban foglalkozik. Magánélete a Berzsenyiére emlékeztet és feltétlenül épebb a Madáchénál, vagy Adyénál. Berzsenyi maga, ha nyilvános szereplést nem is vállalt, szinte hiánytalanul bele tudott illeszkedni a maga hétköznapi környezetébe, a realitásnak és önfegyelmezésnek ugyanazon erejével, amely, bár kisebb mértékben, de megvolt Vörösmartyban is. Madách élete ilyen szempontból nem egységes; közszereplés és a környezet elhagyagolása, önfegyelmezés és zabolázatlanság váltakozik nála. Vörösmartynál észre kell vennünk, hogy egyáltalán nem él romantikus szörnyeteg módjára a maga külön világában. Nincs ugyan olyan polgári hivatása, mint Aranynak vagy Berzsenyinek és inkább az irodalom irreálisabb valóságában él. Itt azonban a realitásérzéknek és a korszerű követelmények megérzésének feltűnő jeleit mutatja. Már említettük, hogy nagyon sok művének gyökere valamilyen gyakorlati, időszerű korkövetelmény megérzése. [*] Ehhez járul szerkesztői, kritikusi munkája folyóiratokban és az Akadémiában. Az irodalmi és nemzeti élet prózaibb oldalaival való foglalkozás egyaránt vall realitás-érzékre és tudatos önkorlátozásra. Annyira persze sohasem juthat, el, hogy teljesen benne éljen valamilyen objektív szellemi struktúrában.
Ugyanilyen vonásokat találunk azonban költészetében is. Már Babits Mihály kifejtette, hogy a Zalán-t környező évek zabolázatlan bősége után az erősebb önfékezés, formák eltanulása, afféle lelki önnevelés korszaka következik. Vörösmarty úrrá akar lenni saját lelke bőségén, az ihlet szabad ömlését kerek költői formákba akarja szorítani; ezért lesz kedvelt műfajta egyideig az epigramm és a kisebb költői elbeszélés. [*]
Ezt a lelki fegyelmező törekvést, a végesség értelmének megtalálását festi Babits szerint is a híres költemény, A merengőhöz, amely nem is annyira Laurának, hanem a költőnek magának szól. Ebben a versben az ember érzelmi életének olyan erős realista kritikája található, amely éppenséggel Gyulai Pált juttatja eszünkbe. Az elbeszélő Gyulainak helyenkint rendkívül finom lélekrajzaiban állandóan uralkodik az érzelmek, szenvedélyek valódiságának megítélése. Mily pontosan rajzolja Gyulai azokat az emocionális hullámokat, amelyek nem a lélek mélyéből származnak, hanem csak egyéniségünk felszínén kóborolnak, mint önmagunknak szervetlen, romboló alkatelemei. Ugyanez az érzelemlátás van meg a Merengőben, a Hedvig csodaszép felsorolásában (ahogy Gábor angyal látja a lányszívet) s felbukkan A fátyol titkai egy helyén, ahol Hangairól azt mondatja a költő: "De ő szelíd s szerelme érzemény, nem álombolygás s forró véri láz".
Az epikus és drámai költő legnagyobb korlátozója: a tárgyiasság és a motiváció. Még ez is megvan Vörösmartynál, de természetesen csonkán, inkább műveinek egy-egy részletében. Nem úgy alkot, mint a klasszikus eposz- és drámaírók: tárgyi csírából lassan kiérlelt cselekmény-elgondolás alapján. Epikus műveiben is a maga sokrétű világélménye, polifón hangulata a fő, s ez a hangulat felkap ugyan egy-egy töredéket a valóságból, de rendesen csak utólag ölt testet cselekményben és személyekben. A Vörösmarty-féle polifóniához hozzátartozik a reális látás is, de csak mint egy mód a sok közül; amit az átélt vagy hagyományozott realitásból átvesz, azt sem teszi művében egyedül uralkodóvá, hanem rögtön elárasztja más valóságsíkok hangulataival, — vagy sokszor éppen fordítva: a realitás néhány csillámát festi rá lényegükben irreális látomásokra. Ha a maga hangoltsága nem elég erős, vagy nagyon is kevert és hullámos, műve is töredék marad vagy egyenetlen lesz. (Eger, Zalán, Délsziget.) A két szomszédvár tökéletessége éppen abban rejlik, hogy egyetlen, egynemű hangulatból született, s ezt egyetlen valóságsík élményében hiánytalanul ki is bontakoztatja. Hasonló tiszta, mély hatású alkotás a drámák közt Az áldozat, a kisebb elbeszélések közt a Szép Ilonka és a Szegény asszony könyve. A földi vagy történeti realitás élménye természetesen sohasem olyan erős nála, hogy egymagában ilyen hosszabb harmonikus költeményt tudna diktálni. Töredékesen, nagyobb művek részleteiben, vagy néhány kisebb mű hátterében azonban megtalálható. Találunk törekvést arra, hogy a cselekmény motivált eseménysort adjon s találunk néhány kis arányú reálista megfigyelést és lélekrajzot. Az elsőre a Szilágyi és Hajmásit idézem. Benne kész anyagot vett át a költő, amelynek hangulati értékei is biztosan csábították. Ezeket azonban, főleg a vers első felében, inkább csak festés gyanánt csillantja meg, viszont igyekszik a császárleány szerelmének és szökésnek rajzában lélektani és kauzális megértetést adni. Apró realista töredéket szétszórtan sokat találunk nála: a gyermek rajza a Zalán első énekében, az ötödikben az elszabadult áldozati állat leírása; a tájkép az Eger elején.
Ezek a klasszikus csírák mégsem mondhatók mellékes, járulékos elemnek Vörösmarty egyéniségében. Van egy nagy közvetett jelentőségük: erősítik már említett hazafias-heroikus éroszát és mélyen belenevelik abba az életkörbe, amely még a leghatásosabban tünteti el metafizikai rémképeit és lenyűgözöttség helyett valóban felszabadulást ad számára. A hazához, a hazai földhöz és fajhoz való ragaszkodás Vörösmartynál, aki mindig élénken átéli az egyénen felül emelkedő, névtelen, kifürkészhetetlen hatalmakat, kétségtelenül elemi lelki tény, szerves alkotórésze fentebb vázolt ember- és világélményének. Ennek az ösztönös hazafiságnak az említett klasszikus csírák: a tudatos önkorlátozás és a természetes környezet iránti morális felelősségérzet — adják meg a tudatosságát, kiműveltségét és következetességét. (Madách itt is más: ösztönös hazafiságának ereje csekély, mert metafizikai élménye individualista jellegű, s ugyancsak fogyatékos az a morális önalakítás, amelynek az ösztönt tudatosítania kellene; ezért hiányzik műveiből a tematikus nemzeti elem. Adynál viszont erős az ösztönös hazafiság, de teljesen hiányzik a tudatos moralitás fegyelmező hatása, ezért marad meg az ő hazafisága a maga ösztönös nyersességében, mint kiműveletlen, puszta faji érzés, és ezért van természetesen eltévelyedéseknek is kitéve.) A hazafias céloknak, eszméknek és feladatoknak a klasszikus lelki tényezők által feltárt és biztosított körében aztán szabadon, a metafizikai világélmény gátlásait legyőzve lobbanhat fel Vörösmarty nemes emocionalitása. Számára valóban az a legbiztosabb menedék, ha a maga nemes, hazafias hevületét felfokozhatja. Ilyenkor erős, bizakodó lesz ő is; mintha békét kötne egyidőre a sorssal, nem érzik nála a bölcselkedő versek kínzó pesszimizmusa. Több verse van, amelynek tárgya éppen ennek a megváltó "szent indulat"-nak fellobbanása: a groteszk realisztikus szatírából (A sors és a magyar ember) — a múlton való merengésből (Liszt-óda) — a kicsit kapatos, kötekedő humorból (Fóti dal). A hazafias "férfimunka" étosza ez, amely (Gondolatok a könyvtárban, Keserű pohár) képes a csalódottság, hittelenség, dac gátjait is elárasztani. Éppen ezekben a versekben láthatjuk, hogyan emeli ki Vörösmartyt metafizikai világlátásából, hogyan nyújt számára menedéket az emberi végesség érzésével szemben a maga nemes hevületének felfokozása. Fő élménye a metafizikai részvét az élők, a világ egyetemével. Ebből hajt ki az a ragaszkodás, amely hazája földjéhez és népéhez fűzi. Egyéniségének klasszikus elemei alakítják át ezt az ösztönös vonzódást tudatos hazafiassággá és ezzel felszabadítják lelkének optimista lendületét. Ne csodálkozzunk azonban rajta, hogy még ez a felszabadulás sem végleges. Van Vörösmartynak sok olyan órája, amikor a sötét hátteret a szent indulat is legfeljebb csak eltakarja, de el nem tüntetheti. Csak egy versre kell emlékeztetnünk, amely egymás mellett mutatja a kettőt: a bízni kezdő hazafias érzületet és mögötte leselkedő pesszimista látomást. A Szózat ez a vers. benne megszólal Vörösmarty magyarság-élményének teljes polifóniája. Már a kezdete két húron játszik: az ösztön és a tudatos hazafiság húrján (bölcső és sír — nincsen számodra hely); a nemzeti múlt néhány kiragadott mozzanata erősíti a két motívumot, lassan megtölti ezer év harcának és kultúrájának emlékével, míg végül kicsendül a harmadik főmotívum, megszólal Vörösmarty hazafisága a maga legigazibb mivoltában: mint heroizmus, mint a nemes emberi szenvedély sorslegyőző hatalmába vetett hit: A nem lehet, hogy ész, erő és oly szent akarat hiába sorvadozzanak egy átoksúly alatt. És aztán egyszerre megnyílik a szemhatár s odaborul az egész képre a szörnyű háttér: a nemzethalál víziója. Kozmikus háttér: az ember millió; kozmikus részvét: könnyek: — az emberi végesség látomása, beleérezve a nemzet sorsába.
A Szózat példája mutatja, hogy akár a hazafias ihlet, akár a realista érzék csak kivételes pillanatokban nyújt menedéket Vörösmartynak a meg-megújuló metafizikai feszültségek ellen. Költészetében sem tud emberi mivoltának ez a két iránya harmonikusan összeolvadni, hanem kiegyensúlyozatlanul, sokszor töredékesen él egymás mellett. Vezérszavakban jelezve: metafizikum és historikum a főhangjai az ő polifóniájának, a kettő azonban többnyire kűzd egymással, akárcsak lelkének klasszikus és romantikus elemei.
[+]
[*]
[*]