Nyugat · / · 1937 · / · 1937. 10. szám · / · ŐRJÁRAT

BÁLINT GYÖRGY: ÚJ, SŐT LEGÚJABB TÁRGYILAGOSSÁG

Egy folyóirat legújabb számában megemlékeztem arról az írásbeli hadjáratról, melyet Schöpflin Aladár ellen indítottak néhányan, akik irodalomtörténetének névsorából kimaradtak. Irodalompolitikai finomságokhoz nemértő, naív ember lévén, helytelenítettem, hogy a könyv legtöbb bírálója nem komoly kritikai szempontokból, hanem az egyéni sértődöttség alapján foglalkozott a művel. Szerény fejcsóválásomra viharos választ kaptam, meghozzá váratlan oldalról. Remenyik Zsigmond vetette rám magát ugyanabban a lapban, sőt lapszámban, olyan heves temperamentummal, amivel - politizáló hajlamú író létére - a jobboldalt, vagy a kapitalista rendet sohasem tisztelte meg. A különös jelenség okát mindmáig nem értem. Remenyik nem tartozik azok közé, akiket cikkemben bíráltam, neki mindössze annyi szerepe és érdekeltsége lehet az ügyben, hogy az ő neve is kimaradt a legújabb írók felsorolásából (ezt, mellesleg sajnálom, mert tehetséges, fejlődőképes fiatal író). Megvallom, nem is nagyon érdekel, miért halmoz el biblikus szidalmakkal irodalompolitikai életünk legújabb ámokfutója. Csak egy kérdésre szeretnék felelni. Azt kérdezi, hogy talán Ignotus Pál, M. Pogány Béla és még néhány író cikkeire értettem-e, amit az ügyről mondtam. Tisztázzuk a dolgot: M. Pogányéra nem értettem, mert komoly elmélyedő kritikának tartom, ha nem osztom is minden ponton. De értettem például az Ignotus Páléra, mely szintén az ámok-műfajnak jólfejlett teljesítménye, akárcsak fogadatlan (vagy talán fogadott?) prókátoráé, Remenyiké. Egyébként még két apróságot kell megjegyezni Remenyikkel kapcsolatban. 1. Hamisan idézett cikkemből. Én azt írtam: «A napról-napra megjelenő támadásokban alig egy-két komoly elvi jelentőségű kifogást találtam.» Ő így idéz: «A napról napra megjelenő támadásokban egyetlen komoly elvi jelentőségű kifogást sem találtam.» Tehát «alig egy-két» helyet «egyetlen sem». Így idéz Remenyik, a cikkem után következő lapon. Töprengek, mi nagyobb: olvasninemtudása, vagy rosszhiszeműsége? Ha így olvasta el a többi szóbanforgó cikket, akkor ez sokmindent megmagyaráz. 2. Miután másféloldalon át elharsogta szitkait ellenem és Schöpflin ellen és elfuvolázta rajongását a másik oldal iránt, könnyed fölénnyel megjegyzi, hogy Schöpflin könyvét fel sem lapozta. Tehát 'állást foglalt a könyvvel szemben, helyeselte a róla írt bírálatokat, megtámadta a bírálatok bírálatát, - csak éppen magát a könyvet nem olvasta. Pontosan tudja, hogy kinek van igaza, csak azt nem tudja, hogy miről van szó. Nyilván azt tartja, hogy az ember csak akkor lehet tárgyilagos, ha nem befolyásolja a tények ismerete. Ezt is megértük, mély és általános tárgyilagossága lehet ennek az írástudónak. De a vitát, az érdemleges polémiát fenntartom az olyan írók számára, akik kevésbé tárgyilagosak ugyan, mint Remenyik, de legalább néha olvasni is szoktak.