Nyugat · / · 1937 · / · 1937. 10. szám · / · FIGYELŐ · / · KISEBB BÍRÁLATOK

Kardos László:
BRUNO BREHM KÖNYVEI A VILÁGHÁBORÚRÓL - Grill-kiadás.

Ez a három vaskos kötet (Így kezdődött, A kétfejű sas lehull, Ez lett a vége) riportszerű képét adja a világháború előzményeinek, legdrámaibb mozzanatainak és befejezésének. Riportszerű képet ad, tehát nem ás mélyen az események mögé, nem kutatja a nyugtalanul zajló felület mögött a nagy nemzeti vetélkedések, világgazdasági kényszerek, rejtett és hatalmas kapitalista direktívák rugórendszerét, hanem csak annyit mond el, amennyit egy intelligens riporter láthatott és hallhatott volna, ha módjában áll mindenütt jelen lenni, ahol valami érdekes, döntő esemény játszódik le.

E nagyméretű munkához elsősorban bizonyára a háború főszereplőinek tömegesen megjelent emlékiratai szolgáltak forrásul, Brehm nyilván ezeket egyeztette-olvasztotta össze, mindjárt hozzátehetjük, szerencsésen, emelkedetten, tapintattal, sikerrel. Ez a kolosszális riport «színes», de megbízható. Nem «regényes». Semmit sem közöl a cselekvő nagyok magánéletéből, nem kalandozik el a hálószobák titkai felé, az írót csak hic et nunc érdeklik hősei, a tér és idő amaz egyetlen pontján, ahol valóban «hősök». Van szeme az emberi gyöngék, de van az emberi nagyság meglátására is. Egységes történetbölcseleti szemlélet kialakítására távolról sem vállalkozik, de kitűnő ösztönnel ragadja meg azokat a pillanatokat, amelyek egyszerre lényegesek is, érdekesek is. Általában elfogulatlan, tárgyilagos. Csak a tragédia utolsó felvonásában, a német vereség, a versaillesi béke jeleneteiben tört ki hatalmas rokonszenve a németség és ellenszenve az ántánt-vezetők iránt. Ez a rész is jó.

A magyar olvasót elsősorban a hazai vonatkozások érdeklik. Károly király két visszatérési kísérletének, a király és a kormányzó történelmi szóharcának, a budaörsi csatának, Károly visszavonulásának izgalmas, reális, intim pontokról fotografált, mindenképpen elhitető hangosfilmjét kapjuk. Részletekben persze egyáltalán nem tudom ellenőrizni az adatok megbízhatóságát, de az egész olvasás közben megnyugtató valóság-érzésem van. Haszonnak veszem azt is, hogy egy idegen kalauzol bennünket saját dolgainkban; így magunk is új szemet nyitunk önmagunkra.