Nyugat · / · 1937 · / · 1937. 10. szám · / · FIGYELŐ · / · KISEBB BÍRÁLATOK

Tersánszky J. Jenő:
PESTI KÉPESKÖNYV - Lóránth László könyve

Minden műfajban lehet nívón fölüli dolgot alkotni, amely magát a műfajt nemesíti meg és emeli a szokottnál nagyobb nívóra. Ez a verses kötet Budapestről ilyen. Mikor kézbe veszed, önkénytelen mellékcélokra gondolsz, amiket ez a verseskönyv hivatva van szolgálni. A képei éppenséggel kiabálják ezt a tendenciát. Annál meglepőbben hat aztán rád, mikor a képekhez csatolt verseket futod át. Van köztük nem egy és nem kettő, amelyik a legszigorúbb irodalmi revű légköréből sem ütne ki.

Az a vers például, amelyik az Angyalföldről szól, vagy a Dunáról, látásának módjánál fogva, formailag, mindenképpen két kitűnő költemény. Hangulatuk sokkalta mélyebb húrokat zenget meg az elolvasójában, mint a csupa-hízelgés fénykép fölötte. De ami még különösebb, az az, hogy a szöveg naturalizmusa, az édeskés fényképek mellett, csak növeli a könyv érdekességét. Budapest szépségei között például nem zavaró momentum a külvárosi proletártanyák miliője.

Általában a kötet többi verse sem esik alá affajta ízetlen dics-ének gajdolásba, ami majdnem minden ilyen műnek kísérő tulajdona. Mérték, jóérzék, helyes adagolás jellemzi sorait. Új fölfogású, jó könyv ez ebben a műfajban.