Nyugat · / · 1937 · / · 1937. 8. szám · / · ŐRJÁRAT

ILLYÉS GYULA: ÍRÓK A POLITIKÁRÓL

Alekszej Tolsztoj kitűnő író, egyik-másik könyve (mint a Kálvária, mely magyarul is megjelent) a nagy művek határán jár. Az ő szava, az íróé, segíthet némi tájékozódáshoz a sötétségben, amibe már-már tárgyilagos tekintetünk elől Oroszország az utolsó másfél év folyamán, jórészt a színes sajtótudósítások következtében, visszamerült? Nem állíthatom, magyarázatot sem fűzök szavaihoz. Igazak, emberségesek, forradalmiak? Számomra elsősorban meglepőek, ezért tartottam érdemesnek lefordítani őket. Egy ünnepi beszédből valók, melyet Tolsztoj a «Kultúra Védelmére Egyesült Írók» második kongresszusán mondott el, Madridban, 1937 júliusában.

«A nemzetköziségnek kétféle értelmezése van. Az egyik organikus, eszerint a haza iránti érzelem egyre tágul, növekszik, azonosul az emberiség fogalmával: ez a proletáriátusé. Oroszországban erre nevelik a gyermekeket. Irodalmunk ezen az úton halad, erős tudatában nemzeti voltának és beilleszkedve az osztálynélküli társadalomba. A nemzetköziség másik értelmezése az ál-nemzetköziség: a nemzeti hovátartozás iránti közöny s e közöny következményeképp a nemzeti hovátartozás megvetése. Ez a kalandorok, a nép ellenségeinek útja. Ilyen Trockij.

Ő megvetette Oroszország népét, mert az izzadtságszagú volt és fekete kenyeret evett. Nem hitt a népi tömegek teremtő erejében.

A nép viszont nem hitt őbenne, a nép saját maga, a saját két kezével azonnal fel akarta építeni a szocializmust. Trockij álarcot viselt. Az ügynökei ellen indított három pör folyamán lehullt róla az álarc; a bérencei bevallották - saját fülemmel hallottam, jól megnéztem őket - a gyilkosságaikat, a kémkedésüket, mindazt, amit hazánk rombadöntésére előkészítettek.»

A kongresszuson Tolsztoj a szovjet-írók nevében beszélt. A másik szovjetkiküldött, Kolcov arról beszélt, mi az író feladata a polgárháborúban: tollal küzdjön-e, vagy puskával. A problémát maga sem találta könnyűnek. A megoldás helyett két példát említett. Az egyik Ludwig Renn-é, aki Guadalajaranál ceruzával kezében vezette rohamra a köztársasági csapatokat. A másik André Malraux-é, «aki a spanyol népet egy antifasiszta repülőrajjal ajándékozta meg, most pedig egy antifasiszta regénnyel fogja megajándékozni.»