Nyugat · / · 1937 · / · 1937. 8. szám
Add el nekem a szemedet:
adok türkiszt helyette.
Vigyáz rád, mint nyugalmas ég
a táncoló füvekre.
Add el nekem az ajkadat:
rubint kinálok érte.
Őrködni fog, mint vad tövis
a gyönge sarju-rétre.
Add el nekem a fogadat:
gyöngysort nyujtok cserébe.
Ügyelni fog rád, mint az árny
a vándor napsütésre.
Add nekem a szívedet:
legyen tiéd a kertem.
Lombjával csókol, hogy soha
ne vágyj elhagyni engem.