Nyugat · / · 1937 · / · 1937. 8. szám
És mondd, ez hétköznap is igy marad?
Ilyen kéken és ilyen fényesen?
A felhőárnyék tovább is szalad
az ezüstben hullámzó réteken?
Nem huzzák fel a háttér függönyét
az égre rajzolt mesehegyeket?
Nem szedik le a bokrok levelét
s göngyölik fel a szántóföldeket?
Mondd, minden szépség tovább itt ragyog
és percről-percre dusabb lesz, amig
bennünket rabságban tart a robot
s csak sejthetjük a tavasz szineit?
Higyjük inkább, hogy mindez csak csalás
és szemfényvesztés; te is azt lesed
kitart-e estig a kedves varázs,
nem lyukasak-e a diszletek.
Higyjük, hogy a nap is csak értünk ég,
az utakat utánunk felszedik,
összehajtják, (más arra rá nem lép)
és nekünk jövő hétre elteszik.