Nyugat · / · 1937 · / · 1937. 7. szám · / · FIGYELŐ

Molnár Ákos: A MAGYAR NEMZET ŐSZINTE TÖRTÉNETE
Málnási Ödön könyve

Minden történetkönyv őszinte. Ki merné tagadni történészeink közül, hogy a Jagellók alatt államférfiaink romlottsága mérhetetlen arányokat öltött, hogy II. József reformterveit az ország visszautasította, hogy Rákóczit leverése után, az országgyűlés hazaárulónak nyilvánította? Az iskolában is azt tanultuk, hogy a Duna jegén felállított negyvenezer katona megúnta a királyválasztás huzavonáját és kikiáltotta Mátyást királynak. A katonákat csakugyan felállították a Dunán és valószínű, hogy a sereg unatkozott is. A kommentárok azok, melyek szabadon idomíthatók, mert az a fontos, hogy állították fel a katonákat és miért, hogy kik képviselték a nemzetet, mikor az szembeszegült a császár akaratával, hogy milyen vesztegetési, vagy hatalmi terror alatt állottak, mily haszonleső célzattal cselekedtek, akik a Fejedelemben hazaárulót láttak. A magyarázatokat pedig a maga belátása szerint a történész adja meg, aki rendszerint egyetemi tanár, tehát hivatalból a mindenkori kormányzat álláspontját képviseli, vagy egyetemi tanár szeretne lenni, tehát fokozottabb mértékben áll az uralkodó kormányeszme szolgálatában, vagy becsületes fanatikusa az évszázadok óta uralkodó történeti osztályok egyedül hivatott kormányzóképességébe vetett hitének. Ha ugyan becsületes fanatikusa. Mert ma különösen mérgezett atmoszférában élünk, mikor «az igazmondás, az őszinteség nyílt szava kezd kimenni a divatból s helyét látszólag hódolat és tisztelet elfogódottsága, valóban alakoskodó suttogása foglalja el», mint Szekfü Gyula írta. Azonfelül a külellenségtől megnyomorított országnak bűnbakra van szüksége és a bűnbak egy nem mindig pontosan meghatározható, de annál félelmetesebbnek feltüntetett mumus: minden eszme, személy, mozzanat, ami, vagy aki a jelenben általában és a múltban, - baloldalinak számít. Független és bátor ember az, aki ma szembekerül a hivatalos történetszemlélettel.

Málnási a krisztusi szeretetbe, az evangéliomi tanításokba vetett hitének a fanatikusa, ami nem gátolja meg, hogy egyben hidegen mérlegelő materialista ne legyen. Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat, vagyis oszd szét mérhetetlen földbirtokaidat s nincstelenek között, mert a paraszttal áll, vagy bukik az ország: művének ez a vezérlőeszméje. Tisztán látja, hogy a parasztság ma se rázta le Werbőczi Hármaskönyvének béklyóit és a rendi állam feudalizmusa, ami nélkül állam a középkorban meg nem állhatott, ma testet-lelket ölő bilincsként nehezedik az igazi nemzetfenntartó osztályra, a parasztságra. Mintha művét csak avégből írta volna meg, hogy bebizonyítsa, mily égető szükség van végleges és alapos földreformra, tekintetét folyton az évszázadok óta sanyargatott parasztságon tartja és nem győzi hangsúlyozni a Habsburgok törekvéseit, akik a jobbágyság jogait szerették volna kiépíteni és így a legszélesebb tömegeket fogyasztóképessé tenni. Döbbenetesen érdekesek Rudolf trónörökös szavai, (161. old.) melyek beillenének egy szociáldemokrata képviselő interpellációjába: «Ha a hitbizományokat és az egyházi birtokokat földarabolnánk: a birtokosok számát nagy mértékben növelnénk és egyúttal csökkentenénk azt a hatalmas ellentétet, amely a szegények tömegeit a vagyonosak osztályától elválasztja. Én a magam részéről a szociális reformot nem tudom elképzelni a hitbizományok felosztása nélkül. Amíg fennállanak a nagy ellentétek a magántulajdon tekintetében, amíg a széles többségnek alig van valamije és a nemzeti vagyon jelentékeny része kevés kézben összpontosul, amíg ez a helyzet a szegény embereknél egyrészt gyűlöletet vált ki a vagyon birtokosai iránt, másrészt pedig érvényesül a nagy tömegnél a szegénység által okozott demoralizáció: addig nem lehet igazi haladást és igazi fellendülést várni.» Kár, hogy Málnási nem idézi a forrást, amelyből a trónörökös szavait vette. Málnási elfogulatlanságára jellemző, hogy Károlyi Mihálynak szemére veti, miért nem ment ki 1915-ben Svájcba, hogy kint igyekezzék felépíteni az új Magyarországot, amint Masaryk létrehozta Cseh-Szlovákiát.

A tehetetlen düh érződik Málnási hangján, amikor a múlt század harmincas éveinek országgyűléseiről ír, kortársaihoz intézve szavát: A kereskedelem ártana az országnak, azért hagyjuk az osztrákokra és csehekre az ily alávaló foglalkozást, mondta Zerdahelyi, a nyitrai követ (115. old.). Nem meglepő tehát, ha Málnási ily megállapításokat tesz: A magyar értelmiségnek elnézhetetlen hibája, hogy nem állott az ipari munkásság élére, átengedve a vezetést másoknak, a munkásvezérekkel szemben csak a leszocizásig jutott (155. old.). A korrupciós, nyílt választás is megkapja a magáét és amint a mai állapotokhoz közeledik Málnási, melyeket terjedelem szerint aránytalanul bőven tárgyal, annál szenvedélyesebbé válik a hangja. annál kevésbé tud uralkodni magán, annál inkább súrolja a bulvárzsurnalisztika szólamainak határvonalát. Bármily tiszteletreméltó is elkeseredés-sugalmazta dühe, könyvének hasznára vált volna, ha végig megtartja komor és méltóságteljes hangját.

Amint láttuk, Málnási nem hirdet falrengetően új eszméket, könyve egyáltalán nem «forradalmi». Pusztán úgy gondolkodik, mint minden elfogulatlan «materialista», aki nem bonyolódott bele a szellemtörténet szofisztikusan csavarható elméleteibe, hanem józanul megtanult egyetemi történészeink munkáinak sorai közt olvasni. A mai viszonyokat tekintve könyve mégis bátor és igen rokonszenves munka. Kár, hogy ily szavak fordulnak elő benne: magánföldesurasított, entudat stb, és kétértelműségek, például: Egy önfeláldozó magyar anya, Zrínyi Ilona, e korszakban ajándékozza a nemzet egyetemének fiát... (91.) Önfeláldozásból szülte meg gyermekét? Azonfelül valami furcsa, nem is következetes, hanem ötletszerűen alkalmazott fajelmélet körvonalait látjuk, ami igen zavarólag hat ily okos és elfogulatlan munkában: Petőfi (mellesleg a legnagyobb magyar katonaköltő?) dinári fajiságának hevében... vagy: a dinári Munkácsy és Liszt, a turáni Deák Ferenc, az ugoros paraszti származású Arany János, az északi fajú Jókai... A parasztok általában ugoros magyarok, a birtokosok turániak. Miért? Olykor sovinizmusában alaposan elveti a sulykot, pl. mikor amerikai kivándorlóinkról ír: ...ezer év szenvedése által kiégett, salakmentesült lelkük, erős jellemük és a nemzetközi vizsgálatok által is elismert, a többi nemzetét négyszeresen felülmúló tehetségük Észak-Amerikában csodákat alkot. (164.)

Kár, hogy ily apróságok csökkentik e kitünő munka hatását.