Nyugat · / · 1937 · / · 1937. 7. szám · / · FIGYELŐ

Illyés Gyula: A MAGYAR NYELV ÉLETRAJZA
Balassa József könyve - Renaissance

Kezdünk törődni anyanyelvünkkel; Kosztolányi vetése most érik meg: a nyelvészek mondandói, melyek egy-két évtizede csak a szakmabelieket érdekelték volna, már a közönséget is érdeklik. Eljő az idő, midőn a jobban értesült olvasók épp olyan izgalommal olvassák a grammatikai és stilisztikai fejtegetéseket is, akár a lélektan nagy divatjának idején azokat a különben igen érdekfeszítő pszichológiai törvényeket, melyeket még szintén az iskolában kellett volna megtanulniok? A szellemi divatáramlatoknak ez a legnagyobb érdemük.

Kis könyvében Balassa József szerencsésen és valóban érdekfeszítő módon foglalta össze a magyar nyelv fejlődésének azokat az adatait, melyeket tulajdonképpen már a középiskola alsóbb osztályaiban mindnyájunknak tudnunk illett volna. Szívből örülhetünk: a könyvet a közönség is, a kritika is lelkesen fogadta.

A könyv tartalmát röstellnénk ismertetni, föltesszük, hogy az olvasó hallott a szavak fejlődéséről, a rokonnyelvekről, a kódexekről, a nyelvújításról, a nyelvjárásokról. Ismertetnünk és dicsérnünk csak a módszert kell, ahogy Balassa József mindezt előadja, tanári, sőt nyelvészi pedantéria nélkül. Tolla alatt megelevenedik a nyelv, viszontagságos történetét valóban úgy olvassuk, mint egy kalandos életrajzot. Végén mi magunk is egy kicsit nyelvészek leszünk.

Én a 134. oldalon lettem annyira az, hogy háládatlanul a mesterrel is vitába mertem ereszkedni. «Legnagyobb nyelvművészünk Kossuth Lajos» - olvastam itt. Kossuth Lajost - épp Balassa József leckéi alapján - elég közepes nyelvművésznek kell tartanunk, mondatai tele vannak latinossággal, germánizmussal, stílusa nem egyszer, a pátosz csúcsán, dagályossá válik. Folytatva a tanítvány hálátlanságát (ami a mester büszkesége), még egy mondat ellen mernék szót emelni: «minden irodalmilag művelt nyelv kifejleszt életének egyes korában egy aránylag egységes irodalmi nyelvet.» Az egyes helyett én itt a némely-t magyarosabbnak érezném; nem hiszem, hogy csupán egy nyelvjárás hatása alatt.

De kifogásaim is Balassa József munkásságát dicsérik. Amit a magyar nyelvről megtanultam, annak nagyrészét az ő kitűnő folyóiratának köszönhetem. Most kiadott könyve elsősorban hasznos összefoglaló ismétlés (akik annak idején mulasztottak, azok pótolhatják belőle az anyagot), előkészítés további, magasabb tanulmányokra; a tanító, a mester szerepe ott is Balassa Józsefre vár. Kívánjuk, hogy a tanítványai, az érdeklődő olvasók mihamarabb elérjék azt a szintet, ahol a kitűnő professzor felsőbb oktatásait is lelkesen befogadják.