Nyugat · / · 1937 · / · 1937. 7. szám · / · FIGYELŐ

Szegi Pál: A SZERELMES CSÓKA
Tersánszky J. Jenő regénye - Franklin

Óvatosságból vagy kiméletből, ősi szokás, úgy példálózni az emberi hibákról, mintha azok nem is emberéi volnának, hanem valami kevésbé előkelő állatéi: Hogy az állatokhoz épp oly csúful illik a hiba, mint a rangosabb emberhez, természetes. Épp ez teszi lehetővé az egész allegorikus játékot. Aki nagyon őszinte és nagyon szigorú akart lenni, az igazság zavartalanabb kimondása érdekében egy általános hazugsággal kezdte: ahelyett, hogy «volt egyszer egy ember», egyszerűen ezt mondta: «egyszer a róka», s így az ember minden csúfságát nyugodtan a szemébe mondhatta a - rókának. Hogy erkölcsiekben kérlelhetetlen maradhasson, külsőségekben volt engedékeny a moralista. Kerülgette a dolgot, hogy ne kelljen egészen hallgatnia róla. Aesopus vagy Lafontaine állatmeséiben ez a bájos ravaszkodás, ez a huncutul egymáshoz stilizált kettős világ teszi lehetővé a pőre szókimondás vaskossága nélküli igazmondást.

Tersánszky J. Jenő Szerelmes csókája is moralizáló szándékú állatmese. Régibb írásaiban is gyakran előfordult, hogy egy-egy fontosabb pillanatban összefoglalta az eseményekből leszűrhető erkölcsi tanulságot, mint egy általános törvényt. Most az erkölcsi tanulságok kis katekizmusát írta meg mulatságos mese keretében. Egy bölcselkedésre hajlamos, intellektuális csókamadár emlékiratának formájában mondja el véleményét az erkölcs világáról. A csóka Tersánszky megszokott regényalakjainak egyszerűbb, világosabb képlete. A mese is, amit a csókáról elmond, stilizált, leegyszerűsített világot tár elénk. (Az elvek a fontosak ebben a könyvben s nem a mese. Tersánszky naiv mesélő kedvét legyőzte itt moralista hajlama.) A naiv őszinteség gyermeteg életszemléletével nézi a világot a csóka. S csupa alapvető dolgot figyel meg. Szinte elemi iskolai általánosságokat foglal össze, olyasmiket, amit csak egy csókának lehet felfedezni ilyen frissen és kimondani annyi meggyőző erővel. Csókaországnak is többféle erkölcstana van. (Van mitológiája is, melyet Tersánszky tömör összefoglalásban, de költői lendülettel ismertet.) Másféle erkölcstant hirdet a csókapüspök és másfélét a csóka-vívóbajnok. «Az erős körmök etikája» épp úgy megvan a csókavilágban is, mint az emberi világban. A csókaifjúság szexuális ébredezését is épp olyan felvilágosulatlan és álszenteskedő elvekkel teszik keserves kalanddá a konzervatív nevelők, mint az emberfiakét. A csókák között is vannak aszfaltbetyárok, meg «szabadgondolkodó hölgyek», sőt «rosszleányok» is. Sőt még egy sőt: házasságtörő asszonyok is. Furcsa világ ez. Pár egyszerű vonással kitűnően felvázolja az író a madár-társadalom rövid szociográfiáját is. Az erdei csókák szabad társadalma a szigorú, természetes önzés törvényei szerint él s nemes harcot folytat a természet gonosz erőivel. A kalandosabb csókák a városokban tanyáznak, tornyokban, padlásereszek rejtekein. Ezek már léhák, félig szolgalelkek, erkölcseikben is kevésbé képmutatók, de alaposan lazák is. Ezek a városi csókák igen műveltek s valamennyien hajlamosak a bölcselkedésre. A bűnben is látják a jót, s a jóban is a hiábavalót. Mindent összevéve: érdekes, szimpatikus világ a csókák világa.

A regényhős csóka furcsa poligám hajlamú legény. Szereti a bort is és a kalandokat. Természetes ösztöneinek parancsait jobban tiszteli bármely erkölcsi törvénynél. (Épp ugy, mint Tersánszky jellegzetes emberhősei.) De épp ezért becsületes és magától értetődő minden, amit tesz. Teljes lelkiismereti egyensúlyban él. A bűnök, amiket elkövet, ellenállhatatlan, titokzatos indulatokból eredtek. A csókaistenek legalább olyan mértékben felelősek értük, mint maga a büntető csóka. Ők bizonyára vállalják is a felelősséget, hisz a bűnei feletti őszinte elmélkedés vezette rá csókánkat azokra a naiv, de örökérvényű igazságokra, amiket ezúttal a szerző átallott emberi szájakba adni.

A gyermeki mesélés könnyűségére és szabadságára emlékeztet Tersánszky beszédmodora. Furcsán tört, szálkás, sokszor perverz mondatszerkezetei is a gyors, merész közvetlenséget szolgálják. Üdítő, vidám olvasmány ez a könyv. Fanyar humora csupa szelíd bölcsesség. Úgy lehet végig olvasni, mint egy mesekönyvet olvastunk ifjúkorunkban. Nékem az első olvasásnak gyermeki emlékéből hozott vissza valamit az a «Csóka». Nem nagy mű. De becsületes. S Tersánszky Józsi Jenőnek, az alapjában moralizáló hajlandóságú írónak oeuvrejében különös jelentősége van e tisztán moralizáló célzatú munkácskának.