Nyugat · / · 1937 · / · 1937. 7. szám
Beleütöm még kezemet
itt is, ott is egy akadályba;
de mind könnyebben lépdelek
és szabadabban e világba.
Micsoda baj vehet körül,
hogy, mint rossz szövetségesek,
gondjaim észrevétlenül,
azok is elfelejtenek?
Nincs parancsom, nincs jelszavam,
mint kit nem harc vár, de mulatság
fülelem, mint zeng magasan
egy szálló cinke, a szabadság.
Énekelj, költő, - magamat
így biztattam egykor a harcra;
vértet, acélnál biztosabb
sisakot daloltam magamra.
Rab voltam én, vagy szökevény:
«bőröm a halál rabruhája»,
vallottam, - már nem vallom én,
szűnik már szívem bujdosása.