Nyugat · / · 1937 · / · 1937. 7. szám
Szép kisasszony, grófkisasszony,
vigyáz rá a Boldogasszony,
van inasa, komornája,
kilencágu koronája.
Élénk, mint a nyári szöcske,
vidám, mint a bokor tücske,
haja olyan fényes-szöszke,
a lég fénylik körülötte.
Lelke fehér, mint a válla,
az imáját eldarálja
angolul és franciául,
Mari meg se érti, bámul.
A kisasszony arany-álom,
ha hintázik, el ne szálljon,
libeg-lobog a ruhája,
kapkod érte a kutyája.
A kisasszony ifjú sólyom,
jár vadászni férfimódon,
a kezében karcsu korbács,
keze karcsu, mint a korbács.
Dégoűtant nép fia-lánya
érte gürcöl hét határba,
piszkuk föl nem ér elébe,
szeme kéklő égi béke.
A kisasszony már növekszik,
itt is tetszik, ott is tetszik,
ő is, rang is, pénz is tetszik,
de szive még nem melegszik.