Nyugat · / · 1937 · / · 1937. 6. szám · / · KARDOS LÁSZLÓ: UTAZÁS A KOPONYÁM KÖRÜL
Ismerem átlagos kritikai irodalmunk olcsón nagyzoló terminológiáját, s kajánul várom, ki röppenti föl először az
Mert van a könyvben valami hősies, diadalmas, lelkesedő és lelkesítő. A klinikák és szanatóriumok, a műszerek és gyógyszerek, a vizsgálatok, leletek és diagnózisok, a professzorok és adjunktusok és ápolók, a gépek, műtők és műtétek
Viszont: lelkesedésem talán nem egészen objektív. Kilencvenhárom napja küszködöm egy tüdőgyulladás alattomos maradványaival, injekción és hőmérőn élek, orvosokról és betegségekről nem mondhatok immár elfogulatlan véleményt. «Érdekelt fél» vagyok.
De íme.
Barátom, aki e pünkösdi forróságban háromszáz kilométert utazott, hogy néhány rövid órát velem tölthessen a Nagyerdő aljában, ahol most tölgyek és akácok lehelletére bíztam bronchusaimat, beszélgetés közben meglátja az asztalomon a könyvet, rácsap, és ha ki nem veszem a kezéből, indulásig olvassa. Pedig mosolygós ember, egészséges, mint a makk, s azonkívül