Nyugat · / · 1937 · / · 1937. 5. szám · / · ŐRJÁRAT · / · CS. SZABÓ LÁSZLÓ: FÜGGELÉK A "DOVERI ÁTKELÉS“-HEZ

CS. SZABÓ LÁSZLÓ: FÜGGELÉK A "DOVERI ÁTKELÉS“-HEZ
MAGYAR-OSZTRÁK KÖLTŐCSERE

A magyar és az osztrák rádió nemrég kicserélte a két nemzet költőit. Március 18-án Bécs adott háromnegyed órás műsort régi és új magyar költőkből, március 30-án a magyar rádió mutatott be új osztrák költőket. Bécs kitett magáért, Raoul Aslan, a bécsi «Ádám» volt egyik versmondójuk. Berzsenyivel kezdték, Szabó Lőrinccel végezték, útba ejtve a legnagyobb csúcsokat.

Az utolsó évtizedben egyre szaporodik a németre átköltött magyar vers, de a válogatásnál ezúttal is kiderült, hogy a fordítók egyéni kedvén máig se jutottunk túl. Horváth Henrik Berzsenyi fordítása (Die Tänze) bizonyítja, hogy a niklai óriás csorbítatlan erővel vonulna át a német nyelvbe. Vörösmartyval már előbbre jutottunk, különösen amióta Leicht János az «Előszó»-t és az «Emberek»-et is átültette. Legjobban állunk a népies klasszikusokkal, Petőfin, Aranyon minden jó fordítónk kipróbálja az erejét; Horváth Henrik pedig Vajda János legjava verseit tette hozzáférhetővé. A baj az újakkal kezdődik. Adyra szinte rajzanak a fordítók, de Babitsot főként olyan fiatalkori versei képviselik, amelyeket legfeljebb annyira vall magáénak, mint például Bartók a rég túlhaladott «Medvetánc»-ot. Így történt, hogy Bécs inkább a «Herceg hátha megjön a tél is» s a «Recitativ» szerzőjét ismerte meg, semmint a «Sziget és Tenger», «Az Istenek halnak, az Ember él», a «Versenyt az esztendőkkel» sokkal nagyobb szabású s fájdalmasabb költőjét. Csodálatosképpen a prózájával Németországban is jólismert városias Kosztolányi sem vonzza úgy a fordítókat, mint a szilajabb Ady. A fiatalok közül Szabó Lőrinc legnépszerűbb, Illyés Gyulát, Erdélyi Józsefet, József Attilát elhanyagolják. Ideje volna, hogy fordítóink szerencsés egyéni ihletek után tervszerűen felosszák a régi és új magyar költészetet. Ehhez persze kiadói s bőséges kormánytámogatás is szükséges. Utóbbit külországokban nem kell sokáig kérni.

De jegyezzünk föl egy előrelátott tanulságot az osztrák estről is. Bécs támogatásával harminc osztrák verset választottunk ki, kisebb részt a «bécsi iskola» tagjaitól, nagyobb részt a háború utáni népi költőktől. A különbség kirívó. Rilke, Hofmannsthal, Wildgans hivatalos utódai: a katolikus tájköltők nagyon lehangolták az osztrák lírát. Mennyivel jobban zengett a nagyok könnyű érintésétől, mint az utódok keményebb ütése alatt! Most látszik csak igazán, hogy a prágai német műveltség s a császári barokk stíl az osztrák líra éltető eleme volt. Bizony Stájerország s Felső-Ausztria nem pótolja őket.