Nyugat · / · 1937 · / · 1937. 5. szám · / · ŐRJÁRAT
Helyszín a levente-otthon. Közönség van szép számmal, közvetlenül az előadás megkezdése előtt hatvanhét főnyi. Előadók a szomszéd község
Kezdődik az első szám. Egy ifjú úriember a nézőtérre nyíló ajtón lép be, fekete keménykalapja félre van csapva, a kalapja is, kabátja is meg van hintve konfettivel, a vállán átvetett szerpentinek lobognak. És énekel. Tántorog s egy kuplét énekel a Csodabár-ból:
Itt báj a dzsessz
S nem fáj a bessz...
És így tovább, több vidám dal és jelenet arról, hogy milyen szép és milyen kellemes dolog, ha az ember részeg. Végül a bohózatos vígjáték a házasságközvetítő nőről. Még népdalt is előadnak, énekli az egész társaság, a népdal nem a Befútta az utat a hó, sem a Nincs cserepes tanyám, hanem a társaság egyik tagjának saját szerzeménye.
Másnap ugyancsak előadás a helybeli Iparos Körben. Most a helybeli gazdafiatalság produkálja magát. Színdarabot játszanak, még pedig vígjátékot (sohse halunk meg!), címe: A pöndörösi műkedvelők. A közönségnek azon kell mulatnia, hogy milyen buta is a paraszt. És mulatnak is. Éppen csak hogy nem egyöntetűen. Az egyik gazda felesége megbotránkozik. De hát ő nem irányadó, Pesten járt négy polgárit, félig intellektuel, félig városi proletár, jelenleg mindenesetre izgága lélek. Előadás után így pöröl: «Ilyen marhaságokat adnak be nekünk? Ilyen buta darabot? Amelyikben az urak mind okosak, csak a paraszt a hülye!»
Az egyik helybeli boltos fia vitába száll vele: «Nincs igaza, néni. Csak a béres van a darabban hülyének bemutatva, annak pedig úgy kell lenni, mert a béres hülye is.»
Honnan szedik a műkedvelők
Nem. Saját maguk választották ki annyi sok ezer közül éppen ezt a pöndörösi ügyet. Cenzúra van, de inkább csak utólagos. Két évvel ezelőtt például Csathó Kálmán vígjátékát, az Uj rokont játszották. Akkor megrovásban részesültek a helybeli protestáns pap és neje részéről, mivelhogy a darab erkölcstelen. A darabban ugyanis a főhősnő pizsamában jelenik meg a színpadon és cigarettázik.