Nyugat · / · 1937 · / · 1937. 5. szám · / · FIGYELŐ

Illyés Gyula: GELLÉRT HUGÓ

A Nyugat olvasói közül csak azok ismerték őt, akik a szerkesztőségben is megfordultak. Udvarias, előzékeny emberrel lett ezeknek ismerkedésük, aki az irodalom iránti tiszteletét azzal fejezte ki, hogy az írók minden kérését azonnal, gyorsan, símán elintézte. Átnyujtotta a honoráriumot, aláiratta a nyugtakönyvecskét s csak férfias, biztos kézfogásából és mosolyából gondolhatta az ember, hogy ez a mosoly és kézfogás már a szellemi résznek szól, a kiadóhivatal honoráriuma után ez az értő lélek honoráriuma. A Nyugat anyagi ügyeinek vezetése nem lehetett kis dolog, kemény markokat kívánhatott az. Gellért Hugó kemény volt és szívós. Mikor utoljára meglátogattam, már sejthettük, hogy menthetetlen; beléptemkor panaszkodott, hogy elerőtlenedett karja az olvasott regényköteteket is alig bírja tartani; később behozták a kiadóhivatal könyvvitelének hatalmas köteteit; rögtön ágyába kérte s bármily erőfeszítésébe került is, addig nem tette le azokat, míg nem végzett a napi számadás ellenőrzésével. A kötelességtudás embere volt. Gondolkodás nélkül vállalta a dolog nehezebb és hálátlanabb oldalát; valószínűen azért nem maradt elég ideje, hogy jobban kifejtse mindazokat a képességeit, melyek az irodalomhoz fűzték. Kitünő műfordító volt, ezt mindenki tudta róla. Én arról is meggyőződhettem, milyen kitünő műértő volt, milyen mély kritikai érzék és tehetség élt benne. S milyen őszinte tisztelet az irodalom és humanitás iránt.

Én közelebbi barátságba kerülhettem vele, nemcsak képességeit, de jellemét és életét is megismerhettem. Szívességből orosz nyelvleckéket adott nekem s ezek alatt gyakran beszélt hadifogságáról. Mérhetetlenül sokat szenvedett, de ez nem homályosította el ítéletét: szenvedésének okozóiról is szeretettel beszélt. Életének legsúlyosabb megpróbáltatásai az oroszok körében érték; viszonzásul ő úgy behatolt a nép szellemébe és nyelvébe, ahogy az oroszok közül is kevesen. Gyakran mulattunk azon, hogy valahányszor orvosnő feleségével, akit Szibériából hozott magával, egy-egy ritkább orosz szó jelentésén, orosz szokás eredetén vagy fejlődésén vitába ereszkedett, mindig neki volt igaza. A romantikus szerelem természetes hatásakép Katja magyar hazafi lett, Hugó pedig orosz.

A magyarság hősi halottja: a hadifogságban szerzett betegség vitte sírba. Koporsóját mégsem katonák, hanem írók, humanisták állták körül. Az ő fegyvertársuk volt, ők fogják emlékét megőrizni.