Nyugat · / · 1937 · / · 1937. 5. szám · / · FIGYELŐ

Radnóti Miklós: FEGYVERTELEN
Kis Ferenc versei

Kis Ferenc második verseskönyve költői fejlődésének és formakeresésének gyökeres változását mutatja. Saját hangját ma sem találja még, de e változásait és kereséseit egyetlen költői alapérzés fogja össze, mely - sajátja. Az idegen költőiségtől ihletett versekben ez a mélyrekerült egyéni íz és a folytonos keresés biztosítja Kis Ferenc költői jövőjét.

Kassák hatása alatt indult, de szabadversei lazábbak, fegyelmezetlenebbek voltak, mint a versek, amelyeken tanult, képalkotása díszesebb, de öncélubb, csapongóbb, az egész vers érdekében kevésbbé összefogott. A kassáki vers nevelő erejű puritánsága, a periodusok szigorú kötöttsége és a vers zártsága hiányzott a tanítvány kísérleteiből. Első könyve után túlságosan hirtelen fedezte fel a rímet, a nyelvi és a formai tudatosság és gyakorlat hiánya érzik újabb versein.

Kitünő költői ösztöne segíti, hamar megérzi a változással járó lehetőségeket, otthonosan mozog és ha nem tudja elkerülni a kötött forma csapdáit, akkor könnyedén esik a verembe, szinte tetszetős mozdulattal. Nincs zökkenés az immár máskép szerkesztett képek kapcsolásában, nincs sehol fületsértő zavar. Ehhez a síma átmenethez azonban új mintakép kellett, készenkapott dallam és attitüd. Az új mintakép Illyés Gyula. Könyvének jó néhány verse tükrözi Illyés hatását. De az illyési vers klasszikus időmértéken edzett szervesen fejlődött és sajátos formakép, mely a költői magatartással együtt alakult és teljesedett ki. Illyés könnyedsége és természetessége gyakran pongyolaság lesz a nyelvileg kulturálatlan tanítványnál.

Ez való már nékem! hallgatni mint kotyog
fent a zápor, hogyan veri a pléhtetőt,
s nézni a világot, mint kutya a kezet;
azt a kezet, amely megkorbácsolta őt.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Kapkodok, szédülök... Álarc az én arcom!?
Ki tehet arról, hogy ilyen juhászodott
kutyaként kell élnem?! hogy bús verssoraim
konganak, mint üres, néptelen házsorok?!

Ezek a sorok költői tudatosságának hiányát mutatják. Kerüli a nehézségeket, kényelmesen és ellenőrzés nélkül használja fel olvasmány-emlékeit.

De könyvében bőven szolgál meglepetéssel is. Hanyag asszonáncait sokszor kitünő rímekkel váltogatja; megvesztegető sorai, verszakai és szívetérintő kedvességű képei vannak. Könyvének egyik legszebb darabja a Háború, melyben képalkotó fantáziája dús színekkel és kedves találékonysággal festi a külvilág és a lélek összefonódó eseményeit.

képzeletem mi volna más?
két ablak közt dongó darázs! -

írja imént említett versében, s a kép egyszerű szépsége átragyogja az utána következő, hanyatló sorokat is. Egy másik költeményéből pedig ezt a versszakot kell idéznem:

Hajó voltam én, megrakodva
gyapjas mesékkel kincsesen:

kalózhajókkal verekedtem
az olajsíkos vizeken. -

Emberségének és költőségének szép bizonyítéka a könyv utolsó négy sora, melyre sokáig emlékszik az, aki elolvassa:

Ne féltsél, kedves! bátor és elszánt
közösség az, amelyben állok -
intsél csak - oly szépek ujjaid,
mint megérett, barna kalászok...

Kis Ferenc sok versében csak bújkál még az egyéniség, de kitünő ösztönével, költői vérmérsékletével és kísérletező kedvével néhány versben (Egy költőhöz, Éjszaka volt, Ezer ördög, Dal, Hajó voltam én) már rokonszenves és sajátos hangot teremt.