Nyugat · / · 1937 · / · 1937. 5. szám
Az leszek, amivé ti tesztek,
ellenségeim, ti neveltek!
A hazugság s gazság, amit
tűrnöm kell, mind csak kitanít:
ti magatok készititek
iszonyú fegyvereimet.
Nem vagyok már a régi jámbor,
ki félt a saját igazától
és hogyha kés szaladt belé,
sirt s vérzett, de csak befelé,
vér s könny másra kell már nekem
és mindenre emlékezem.
Tudod, mit tettél velem... akkor ?!
Emlékezz, gaz, s irtózz magadtól,
irtózz, bitang: bünöd tovább
nőtt a néma éveken át
és amit törleszteni kell,
már sokakkal számolod el!
Hiába az erőd, a pénzed,
én több vagyok s messzebbre nézek,
még tűrök, és még hallgatok,
de már nem vagyok rabotok,
kínom már nemcsak az enyém,
egy egész ország vagyok én.
Még várok, még csak készülődöm,
szeretném, hogy a béke győzzön,
de ha kell, a fegyveretek,
az fordúl már ellenetek:
sorsotok lesz, amivé tesztek,
vigyázzatok, mert ti neveltek!