Nyugat · / · 1937 · / · 1937. 5. szám · / · TOLNAI GÁBOR: ARISZTOKRATIZMUS ÉS SZECESSZIÓ

TOLNAI GÁBOR: ARISZTOKRATIZMUS ÉS SZECESSZIÓ
IV.

Fiatalságuk legfőbb menedékén, az önművelésben, legmélyebb közös élményük, a századfoduló nagy mámorbaejtője, Nietzsche. Az Übermensch-Theorie az arisztokratikus művészetideált jelképezte számukra és a hétköznapin túli, artisztikus szépségekhez vezette őket. Az alkotó szellemi szabadságáról beszélnek s az öntökéletesítéssel kifejlődő művészfajta az eszményképük. Nietzsche állandó beszédtéma közöttük. Fiatalkori írásaik éppoly telítettek a szellemével, mint levelezésük. «Mindennél több Ibsen és Nietzsche: ők a modern kor megváltói» - írja Kosztolányi Juhásznak. (? aug. 3.) - Babits Nietzsche-fordításai ebből az időből valók. Juhász pedig hozzákezd a Zarathusztra lefordításához. A filozófus mellett, mély benyomást gyakorolt rájuk Nietzsche, a költő is. A modern német líra egyik legnagyobb alakját ünnepelték benne. Különösen szerették dalait, amelyeket Juhász Goethe mellett emlegetett.

Nietzschevel volt tele különben a kor egész levegője. Négyesy stílusgyakorlatainak egy másik kis csoportja, akik az új-gnósztikus Schmitt Jenőt hallgatták esténként az Akadémia-kávéházban, éppúgy Nietzschet olvasták, mint Balázs Béla, aki németországi egyetemi féléveiről az ő műveivel tért haza. A háborúelőtti fiatal írók számára Nietzsche volt a keresztvíz; olyanok is átestek rajta, akik nem voltak kiválasztottjai a hitvallásnak. Ha a századforduló utáni évek folyóiratainak összeállítanák a névmutatóját, a legtöbbet szereplő külföldi nevek élén minden bizonnyal Nietzsche szerepelne. Lassanként szinte tömegcikk lesz, emlegetni majdnem közhelyként hat. Magától értetődik, hogy most azok, akiknek ő az arisztokratikus művészetfelfogást jelképezte, a közhellyé váló Nietzschetől eltávolódnak. Arisztokratizmusuk, amelyet tőle örököltek, elzárkózik attól a Nietzsche-imádattól, amit a kor tucatírói színpadon és ujságcikkekben kitenyésztettek. Babits írja jóval később: «A Nietzsche-utánzás nem imponál, mióta Nietzsche gondolatai divatcikkek lettek.» (Futurizmus. - Nyugat, 1910.) Kosztolányi már hat évvel előbb, kétkedően írja Juhásznak: -... olvasmányai közül legjobban Nietzsche érdekel. Valószínüleg ön is hamarosan átmegy a gondolkodók bárányhimlőjén s rövid idő alatt ki tudja majd selejtezni a nagy moralista tanai közül a megtartandókat és felülemelkedik azokon, akik a forróvérű és fajtáju német minden különcködő és homályos kitétele előtt hasraesnek. Mindenesetre bölcsebb dolgot nem tehet, mint hogy magába olvassza a nemest, de meglátja, hogy az életben hova redukálódnak még ezek a fentebbi elvek is. Annyit tanácsolhatok, ha kiolvasta a könyvet, vegye elő a másik nagy arisztokrata filozófust, Platót, ki különben a legkifejezettebben antipódja Nietzschenek s ebben a világban érezi majd azt a harmóniát, melyet minden gondolkozó ember pihegően vár. (1904. dec. 23.)

Nietzsche szavai, midőn először döbbentették meg őket, egy nagy önműveléssel kifejlődő emberi réteg uralmát hirdették számukra, s ugyanaz a Nietzsche, az elitnek szóló belső elveit megcáfolva terjed most a tömeg között. A közhellyé váló Nietzsche helyett Kosztolányi egy másik arisztokratára hivatkozik, Platóra. A görög filozófus Nietzschehez hasonló hatással egyikükre sem volt, Kosztolányira sem. De a tekintélyét vesztett ideál helyett jólesik a szellemi arisztokratának is magas rangot viselő rokonokra találni.