Nyugat · / · 1937 · / · 1937. 4. szám · / · FIGYELŐ · / · KÉPZŐMŰVÉSZET · / · Farkas Zoltán: KIÁLLÍTÁSOK
Régen volt a Műcsarnok termeiben olyan kiállítása, mint ez, amely igazi örömmel és elismeréssel tölthette el látogatóját. A főiskola rendezte növendékei festményeiből, rajzaiból és szobraiból, a szokott házi méretnél sokkal nagyobb terjedelemben, mert a Műcsarnok összes termeit felhasználta.
De míg ugyanitt máskor legtöbbször nem csekély bosszankodással küzdött a szemlélő a válogatás nélkül és pusztán csak érvényesülési vágyból összezsúfolt, gyenge anyag láttára, erről a kiállításról a megelégedés jóleső érzésével távozhatott.
Nem mintha kivételesen jelentékeny alkotásokba ütközött volna, hanem azért, mert a kiállítás minden részében arról kellett meggyőződnie, hogy a főiskola minden tekintetben kitünő oktatója annak a fiatalságnak, melynek tanítására vállalkozott. A kiállítók kivétel nélkül fiatalemberek, kialakult művészegyéniségekről az ő esetükben még nem igen lehet szó, festményeik, szobraik legnagyobb részben legfeljebb csak egy teljesebb és fejlettebb jövő ígéretei. Egy-két kivétellel, akiket nem kell és nem is méltányos a többi közül kiemelni, iparkodó és derék kezdőkről van szó, akiknek fiatalos iparkodása ma még több, mint teljesítményeik befejezett és önmagában is megálló értéke. De az a lelkes mód, ahogyan magukat kifejezni törekszenek, az a becsületes szorgalom, amellyel tanáraik útmutatásához ragaszkodnak és alaposan megtanulni törekednek a festés, a rajzolás, a mintázás ábácé-jét, arra mutat, hogy kitünő kezekben vannak és tanáraikat szeretettel követik.
Nyilvánvaló, hogy a főiskolának tanulmányi rendje, beosztása és célkitűzései egyaránt kitünőek. De az is, hogy a mai tanári kar nemcsak a művészi hivatásának, hanem pedagógiai rendeltetésének is magaslatán áll. Ebből a szempontból különösen a rajzanyag tanulságos, amelynél becsületesebb és derekabb tanulmányi eredményt ma egy európai művészeti iskola nem tud szolgáltatni. A főiskola nem egyéniségeket akar képezni, hanem alapvető tanulmányok sorozatán vezeti végig növendékeit. Hiszen egészen más kérdés a művészi egyéniség és más a mesterségbeli tudás. Rendes és alapos mesterségbeli tudás nélkül éppen úgy nem lehet festeni, mint ahogyan zenélni sem lehet. A fiatalságnak át kell esnie a rajzolás és mintázás alapvető ismeretein és azok gyakorlásán, át kell esnie a naturalista természetfigyelés minden csinján és binján; alakításra és egyéni átélésre elég alkalma lesz akkor, ha elhagyta a főiskolát, ha az élet közvetlenül omlik elébe.
Egészen elhibázott és egyoldalú követelés az, melyet némelyek nemrégiben hangoztattak, hogy a modern művészetnek mért nincs propagálója a főiskolán?
De határozottan éppen olyan téves az az álláspont is, mely a művészeti
Courbet egy alapjában igaz tiltakozásában világosan és igen találóan mutatott rá, hogy művészetet és művészi egyéniséget nem lehet tanítani. Ez a mesteriskolát sürgetőknek szól, de a bifurkáció követelőinek is, amihez még az is hozzájárul, hogy nem lehet és nem szabd az ifjúságot kétféle és a dolog természeténél fogva egymással könnyen szembeforduló művészi előkészítésben részesíteni. A rajztanárt nem szabad más irányban nevelni, mint azt, aki szabad művészi pályára készül. A