Nyugat · / · 1937 · / · 1937. 4. szám · / · FIGYELŐ · / · BRACHFELD OLIVÉR: MONTAIGNE AKTUALITÁSA
Verőfényes tavaszi nap: 1581 március. Róma; harangzúgás; ünnep. Ami ezen a napon történik, nem kerül bele a történelembe. Jószerencse, hogy Michel de Montaigne, Bordeaux-ból, ott járt, mindent látott, mindent feljegyzett. Anekdóta az egész, de ezt az anekdótát az iskolában lehetne tanítani. Néha meg szabad látnunk az anekdótában a kategóriát (hogy a kissé tudákos Eugenio D'Ors Spanyolországban olyannyira divatos jelszavát idézzem).
1581 március. Húsvét ünnepének közelsége érzik a levegőben. Portugália nagykövete ma helyezi Őszentsége a Pápa lába elé nemzete obedienciáját. A portugál követ: spanyol grand is, és II. Fülöp menesztette a pápai udvarhoz. Bibor és smaragdzöld, kék és sárga szőnyegek függnek az ablakokból és erkélyekről; jó pénzt zsebel ma be az élelmes római civis, aki a látványosságra bérbeadja szerencsés helyen fekvő háza ablakát-erkélyét. Az egyik erkélyen ott áll Eyquem földesura, Bordeaux városának a pestis elől megfutamodott polgármestere: Michel de Montaigne,
1581 március. Kék tavaszi ég Róma felett, de egy pillanatra mintha a távoli szarmata puszták szele fujna. Jól megadta neked, te jámbor francia intellectuel Montaigne, te büszke portugál-spanyol nagyúr, te szegény liliputi individualista Európa! Nesze neked! A moszkvai követ szavában a modern német beszélő-kórusok csaholása hallatszik, a merevített lábszárú hadseregek dobbanása és a barna-, kék-, zöld-, fekete és ki tudja még milyen színű ingesek feltartott karja veti előre árnyékát. Olasz égbolt, kasztiliai pompa, és 1581 márciusában a művelt Nyugat individualistája a barbár Kelet (mert van nem-barbár Kelet is: Kína, India) tömegemberével találkozik. Anekdóta csak ez a találkozás? Talán több annál. Az a moszkvai követ a művelt Nyugat egére úgy vetül, ha mai szemmel nézzük, mint ahogy Julián barát alakja a tatárjárás előtt Magyarország láthatárára. Hajdanvaló, kedves, jó Montaigne, te még nem tudtad; te csupán kuriózumot láttál a barbárban és hányaveti szavaiban; neked ő csak az a távoli ország volt, szokásai annak a távoli országnak a szokásai, amelyeket a magad országánál és a magad szokásainál többre becsültél, igazi romantikusként, kerek périgordi könyvtártornyod falai között... De mi, mai európaiak, nem élünk-e
A manapság annyiszor felpanaszolt «tömegek lázadása» nyerített ott, Róma falai között, a moszkvai orosz barbár kacagásában.