Nyugat · / · 1937 · / · 1937. 3. szám
A szegényeknek hirdette az ígét,
Isten országát Jézus, a szegény,
a kicsinyeknek, az erőtleneknek,
kiket nyomorgat önző, durva kény,
nem a nagyoknak, nem a gazdagoknak,
kik nem járhatnak az ő nyomdokán
s kik akkor mennek be a menyországba,
ha a teve átmegy a tű fokán.
Ne a csodákért higyj, mert hited által,
teáltalad történnek a csodák.
A hitetlennel nem történik semmi,
csak azzal aki megadja magát,
a csodatévő gonosznak vagy jónak,
mert az ember istenségébe hisz.
Ne a csodákért higyj, mert nemcsak Krisztus,
csodákat tesz az Antikrisztus is.
Nem keresztelt Jézus, nem állt a Jordán
sekély szélébe, nem öntött vizet
senki fejére, mint előtte János.
Nem hirdetett vizet, hanem tüzet
és tűzzel és szentlélekkel keresztelt
s hulló vérével fenn a Golgotán.
Megkeresztelte az egész világot,
hogy ne legyen se zsidó, se pogány.
Maradjanak szegények a szegények
és gazdagok a gazdagok s maradjon
a szegények között a szeretet
és egy a mástól semmit se tagadjon.
Szeressék ám a gazdagok is egymást,
gyermekeiket és szolgáikat,
lovaikat, kutyáikat, szeressék
könyveiket és műtárgyaikat.
Minden gazdag minden szereteténél
erősebb két szegény szeretete
s a világ minden fegyveres hadánál
egyetlen egy pucér igaz hite,
s trónokat dönt és birodalmakat ront,
s épít még aznap dicsőbb trónokat
s országokat s királyokká felültet
rongyos, tetves, rühes koldusokat.
Akkor is a te költőd voltam, Jézus,
mikor le sem irtam a nevedet.
Akkor is a te költőd voltam, Krisztus,
világmegváltó örök szeretet,
akkor is a te költőd voltam, Isten,
mikor szerelmet vallottam a nőnek,
te választottad és te válogattad
minden barátomat és szeretőmet.
Nem az egyenlőség, ami hiányzik
életünkből, nem, nem az uniformis,
a külső fegyelem, a vaskos kényszer,
a mindent egyberontó unikornis.
Hiányzik az alaphang, a közös terv,
amelyhez hangolódjon minden élet,
mint hangja, része egy mennyei karnak,
egy végtelen szent, isteni zenének.