Nyugat · / · 1937 · / · 1937. 3. szám · / · Halász Gábor: ISMERETLEN VÖRÖSMARTY-MŰVEK

Halász Gábor: ISMERETLEN VÖRÖSMARTY-MŰVEK
SHAKESPEARE: III. RICHARD
(Fordítás az I. felv. 2. jelenetéből)

Anna.

Hogyan? remegtek, elrémültetek?
De oh? mit csúfolódom én: halandók
vagytok, 's halandó szem nem nézhet ördögöt.
Hord el magad iszonyú pokolkövet,
csak teste birtokába juthatál;
lódulj, mivel lelkét nem éred el.

Gloster.

O légy kegyesb, ne átkozz, drága szent!

Anna.

Az Istenért! csúf ördög hagyj el, és
ne háborits tovább. Hiszen te alkotsz
poklot magadnak boldogúlt hazánkból
's mély jajjal, átokzajjal töltöd el.
Ha gyönyörködöl kegyetlen tettiden,
nézd e' mutatványt gyilkolaidból.
Lássátok, o Urak, fris vér bugyog
holt Henrikem sebe' merev nyilásiból.
Pirulj, alávaló, idomtalan tetem
itt léted ontja e' vért a' hideg
's ürült erekből, hol nincs semmi vér.
Valóban, a' mi illy természet ellen,
e' vér özönt kihíja, ember, és
természet ellen vétő tetted az.
E' vért te adtad, Isten állj boszút!
te szivod ezt, föld, értte állj boszút!
Villámod, o menny, üsse gyilkosát
nyilj messze, föld, és nyeld el élve őt,
mint most e jó királyi vért nyeled,
mellyet pokolnak hódolt karja onta ki...