Nyugat · / · 1937 · / · 1937. 3. szám · / · Halász Gábor: ISMERETLEN VÖRÖSMARTY-MŰVEK

Halász Gábor: ISMERETLEN VÖRÖSMARTY-MŰVEK
A RÉGI ÜDŐK EMLÉKEZETE

Tehát ezekre kelle jutnod, o Haza!
hogy ön fiad tiporjon el,
's pártos kezekkel tépje, foszsza kebledet,
melly szűlte és nevelte őt?
Hah! rút hasonlás! általad fogy a' Magyar,
mérged csavarja őt alá,
úgy hogy ne lássa majdan a' dicső Eget,
holott ragyognak Ősei,
's zűlten a' vitézi tűz helyett dühös
pártok vezessék fegyverét;
hogy más kegyéből várja a' magasztalást,
's nem szive, karja adja meg.
Ha valaha (ments meg Nemzetemnek Istene)
így el fajulhat a Magyar,
a' vad Tatár meg kétszerezve táborát
ismét rohanjon ellene,
's minden veszély, mellyet ki álltak Ősei
szálljon fejére, 's döntse meg;
előbb, hogy sem felejtse férjfi érdemét
és rút alázat nyomja le.
O! ezt kivánom én, ha tán utóbb imígy
megrontna pártos érzeted,
hogy férjfi korban , nem gyalázatok közöt
t,
's lassan fogyasztó módokon;
hanem iszonyu fölséggel a' villám szerint
tűnj el, dicsőn halj, '
s veszsz Magyar!
Ekkép beszélt el keseredetten egy Hazafi
látván Hazája' térein
a' sok Magyart, kit átkosan teríte le
külső segéddel a'
Magyar.
Igy szólt: utánna jajdúlt a' vidék' szele,
's rá zúga egy bús fergeteg;
irtóztatón morgott szavára a' hegy is,
és hármasan dörögte viszsza «veszsz Magyar!»