Nyugat · / · 1936 · / · 1936. 12. szám · / · KÜLFÖLD
Ez a Suhaj egy, a Vihorlát vidékéről való parasztlegény, aki a világháború alatt megszökött a katonaságtól, betyár-életre adta magát, folytatta a betyár-sorsot a háború után is, az erdei kis falvak népének titkos szolidaritásától támogatva, csak azzal a különbséggel, hogy most a cseh csendőrök üldözik, épp oly hasztalanul, mint azelőtt a magyarok.
Érdekes, hogy ennek a betyárnak a képe mennyire azonos azzal a betyárképpel, amelyet Eötvös Violája nyomán a magyar romantika dolgozott ki. Egy sérelem s ebből folyó hirtelen cselekedet űzi az erdőbe, rabol, öl is, ha muszáj, de amilyen kegyetlen az urakkal, a gazdagokkal, olyan jószívű a parasztokkal, megajándékozza a szegényeket, lovagias a nőkkel szemben, szerelmes a fiatal feleségébe, szereti a virtust stb. Megvan az a vonás is, hogy a parasztnép vele tart, rejtegeti, élelmet juttat neki, értesíti, ha csendőr van a láthatáron. Legenda képződik körülötte, elhiszik, hogy nem fogja a fegyver, utóbb maga is elhiszi.
Ez az utóbbi vonás már a szláv mese-fantáziára utal. A magyar betyár mindig bűnösnek érezte magát, virtusa mögött ott sötétlett az akasztófa vagy a vármegyei börtön árnyéka. Suhaj idővel hősnek érzi magát s a nép is annak tartja. Az író öntudatlan forradalmárt lát benne, számára az elnyomott nép forradalmi tiltakozását jelenti a hatóság nyomása ellen. A nép néma, de tevékeny rokonszenvében látja ennek igazolását, abban a passziv ellenállásban, sőt cinkosságban, amelyet a csendőrök ellen tanusít s abban a csöndes kárörömben, mellyel a csendőri hajsza eredménytelenségét nézi. Itt látszik meg az a semmivel át nem hidalható óriási távolság, amely a falusi nép és urai között van. Mindegy, hogy melyik államhatalom nevében működik, a hatóság a russzin paraszt szemében csak hatóság marad, ellenséges idegen. Suhaj történetének ezt az elméleti megalapozását az író kelleténél jobban kimondja - elég lett volna éreztetni, az eseményekből kihozni. Milyen nehéz ennek a primitiv - a magyar parasztnál sokkal primitivebb - népnek a lelki világát szavakkal, mozdulatokkal éreztetni! Az írónak expediensekhez kell folyamodni.
Egy tekintetben teljesen célt ért az író: át tudja vinni az olvasóra azt az állandó feszült izgalmat, amelyet Suhaj betyárkodása az egész környéken előidéz. Mindig rágondolnak a parasztok, sokan közülük cinkostársai, útonálló vállalkozásainak haszonélvezői nem sokat beszélnek róla, de izgatottan lesik a csendőrök hajszáját és gúnyolódnak rajta, a zsidók életteljesen, szinte hallhatóan ábrázolt hada, akik a hatósággal tartanának, de nem mernek semmit tenni Suhaj ellen s üzletből orgazdálkodnak neki. A csendőröket a végletekig idegesíti az eredménytelenség, a nép megfoghatatlan ellenállása, a betyár ügyessége, amellyel mindig kisiklik kezükből. Az egyik csendőrtiszt a szó szoros értelmében ideg-összeomlásba esik a dühtől, szégyentől, ambiciója sérelmétől. Az egyszerű útonálló alakja óriásivá nő ebben a bújósdi játékban, ráveti árnyékát az egész vidékre. Betyárkodása magánügyből indult ki, de életbevágó ügy lesz a csendőrök számára, osztályharccá a parasztok részéről. Az író minden tárgyilagossága mellett észrevehetően a betyár pártján van; nem romantikából, mint a régi magyar írók, hanem azért, mert észrevette a dolog forradalmi jellegét. Azt, hogy ennek a nyomorgó, tudatlan népnek a betyár az egyedül lehetséges szava, amellyel helyzete ellen tiltakozni tud.
Suhaj olyan, mint az erdők vadja. Öntudatlanul csinálja, amit csinál, az üldöztetés véletlenei szabják meg cselekedeteit, az életfenntartás kényszeréből rabol. A nép teszi hőssé, legendát kerít köréje s ő vállalja ezt a szerepet. Milyen furcsa módokon jut valaki szerephez az emberek között! A visszhangja növeszti nagy arányokra a tudatlan, egyszerű paraszt rablót. S tragédiáját is a nép teljesíti be: nem a csendőrök teszik ártalmatlanná, saját bőrüket féltő cinkosai, hitvány kapcabetyár parasztok ölik meg, orozva. Suhaj konok, fanatikus öccsével együtt elpusztul, de a nép képzeletében, mesében, dalban él tovább.
Társadalom-lélektani szempontból nézi, de kétségtelen írói eszközökkel írja meg a betyár történetét a cseh író. Abból, hogy prágai cseh kiadó éppen ezt a könyvet választotta magyar nyelven való kiadásra, azt kell következtetni, hogy a mai cseh irodalom reprezentativ műveinek egyike.