Nyugat · / · 1936 · / · 1936. 11. szám
A villogószemü boszorkány
az utak végét összevarrja.
Hát mondtam én, hogy arra tartok?
Akár vissza sem fordulok.
Csak leülök az út szélére,
térdemre fektetem a könyvem,
a virágos, vagy puszta tájat
nézegetem és olvasok.
Elszáll a perc, mint gonddalőrzött
dalosmadár? Csak szállj nyugodtan.
Ének volt itt, de nem hiányzik,
üres kalitka, rácsodon
végighuzott kés csikorgása
fülemet éppenugy betölti,
mert kellemetlen s kellemes közt
a különbséget nem tudom.
Előre, mért, ki kényszerit rá?
Hátra? Csak nézd a teknösbékát:
a boldogságot nem kutatja,
lelkén féreg lukat nem ás.
Fekszik a homokban, fölötte
vonulnak a felhők, mögötte
hullámzik a viz és ebédje
vándorol benne semmi más.