Nyugat · / · 1936 · / · 1936. 10. szám · / · SZERB ANTAL: A HARMADIK TORONY
Az ember átmegy a síneken, kettőzött erővel érzi a műtrágyagyár füstjét, egy poros országúton megy tíz percig, és akkor ott van Nagy Theodorich sírjánál. Ez a sírépület a legkülönösebb emlék, amit eddig Olaszországban láttam. Nem hasonlít semmihez. Valahogy nem is európai. Abból a komplikált és gazdag homályból hoz üzenetet, a keresztény időszámítás első évezredéből, amit Spengler mágikus vagy arab kultúrának nevezett. Az épület teteje egyetlen hatalmas monolith. Belseje üres, csak egy óriási porfir fürdőkád van benne, nem tudom, miért, és alatta a sír. Itt nyugszik a kelet-gótok fejedelme, itt nyugszik a legnagyobb germán álom.
Mert itt küzdött Európáért a két hatalom, Bizánc és a germánság, kelet és észak. Ez a mostani utam mintegy az ő küzdelmüket kíséri nyomon. Veronánál jelent meg először, vad vadászként, Berni Detre; Ravennánál vívta nagy csatáját, a német mondában ezer évig élő Rabenschlachtot; Ravenna volt a fővárosa a bizánci hadvezéreknek, a hős Belizárnak és a herélt Narsesnek; Ravennánál harcoltak a gótok erejük fogytán Vitigis és Totila alatt; bár az utolsó gót király, Tejas, utolsó vitézeivel sokkal lejjebb, a Vezuv lejtőin esett le.
Mert elestek mind az eretnek gótok, az ariánusok. Ravennában még utca van elnevezve az ariánusokról és az egyik híres síremlék valamikor az ariánusok keresztelő kápolnája volt. És ez a sír itt, Szász Detréé... ez maradt meg az emberiség egyik legnagyobb harcából.
Ma is, ma is... mialatt Szász Detre sírja fölött állok, irtják a spanyol kormánycsapatokat a Guadarrama lejtőin és utolsó golyóikat lövik ki a felkelők a toledói Alcazarban. De már rég nem kormánycsapatok és felkelők küzdenek, hanem két világ, a kollektivizmus két formája, amely végre nyílt harcban összecsapott. És Európa nemzetei állig felfegyverkezve állják körül a spanyol ringet, egymás kezét fogják, nehogy az egyikük segítsen; - hogy kilencig számoljanak az elesett fölött, azután egymásnak menjenek és véglegesen kiverekedjék maguk közt, hogy a két spanyol ökölvívó közül melyiknek volt igaza. Bizánc és a gótok, Kelet és Észak, orthodoxok és ariánusok (ariánusok, árják, a név is hogy hasonlít, mintha szóvicceket csinálna a történelem) - akkor Rómáért folyt a harc, most Európáért...
De akkor úgy volt, hogy végeredményben egyik fél sem győzött, hanem egy harmadik. Bizánc kiirtotta a keletgótokat, de a bizánciakat elkergették a longobárdok, a keletgótok unokaöccsei, akik aztán szintén eltüntek, miután nevet adtak egy nagy olasz tartománynak - és Róma nem lett sem ariánus, sem görög orthodox, hanem római, katholikus. Talán ma is van még reménység - könyörögj érettünk Szent Athanasius és minden eretnekverő egyházatyák! - hogy a kettő közül egy harmadik kerüljön ki győzedelmesen.