Nyugat · / · 1936 · / · 1936. 10. szám · / · SZERB ANTAL: A HARMADIK TORONY
Az embert általában két dolog szokta mélységesen meglepni: az egyik az, ha valamit egészen másképpen talál, mint ahogy mondják, a másik pedig az, ha valami csakugyan olyan, mint ahogy mondják. Engem ez az utóbbi sokkal jobban kihoz a sodromból.
Így voltam a meleggel is. Mindenki azt mondta, hogy Olaszországban nyáron nagyon meleg van; és csakugyan nagyon meleg volt. Eleinte azt hittem, hogy ez az én saját szerencsétlenségem; csak lassan eszméltem rá, hogy hozzátartozik a dolgok rendjéhez és a benszülöttek fel sem veszik. A meleg elkezdődik reggel nyolckor és tart másnap reggel négyig. Reggel négy és nyolc közt van néhány elviselhető hőmérsékletű óra, de a beosztás nem egészen szerencsés.
Nemcsak akkor van melegem, ha járok. Néha ülök és hirtelen elönt a melegség, nyugodtan, serenitas-sal, elkerülhetetlenül. Az az érzésem, hogy saját levemben főznek. Nem jó.