Nyugat · / · 1936 · / · 1936. 10. szám · / · SZERB ANTAL: A HARMADIK TORONY
A Rezzonico-palotában kiállítás van: a velencei XVIII. század emlékei. Elmentem, mert kíváncsi voltam, milyen egy Canal Grande-menti palota belülről, és mert vonzott a XVIII. századi Velence, Casanova hazája. A főterem mennyezetét Tiepolo-képek díszítik: a Tudás rokokós angyala fáklyával a kezében elkergeti az Ignoranciát. Boldog XVIII. század! Vajjon hol élt az elüldözött Ignorancia, mily kiváló szanatóriumban, hogy most olyan jó egészségben, olyan újult erőben tud visszatérni?
Rengeteg festmény. Érdekes és nem egészen értem, miért van, hogy míg a XVIII. századi portrékról általában okos, kifinomult arcok néznek felénk, az ugyanakkor készült tablókon, genre-képeken az embereknek bábuszerűen kifejezéstelen az arcuk. Milyen mások azok a képek, amelyek a Rezzonico-családot ábrázolják! Középen a bölcs, kövér, hideg pápa, Casanova pápája, Rezzonico pápa - csak ezen a néven emlegeti, sokszor és szeretettel, büszke volt rá, mint velencei. A pápa körül a család többi tagja, egy kardinális, egy velencei tanácsúr, és a kis «nipote»-k, Őszentsége unokatestvérei, nem tudom, mit jelentett inkább ez a szó, rangot vagy foglalkozást.
A képeken a maszkák uralkodnak. A maszkák, amelyekről annyit olvastam Casanovában, de csak most tudom, hogyan festettek. Óriási fekete köpeny, fekete háromszögletű kalap és ráerősítve a fehér álarc, ijesztő, csőrszerű orral; az egész együttes kifejezése rendkívül titokzatos és gonosz. Detektívfilmbe való volna, ha nem volna valahogy mégis szellemi és magasabbrendű. Ezeket a maszkákat hordták a velencei urak a karnevál alatt, hogy méltóságuk megsértése nélkül vegyülhessenek a nép közé, és minthogy a karnevál sokszor hónapokig tartott, hát hónapokig hordták. Casanova korában ez a maszka, ez volt Velence. A csúnya, csőrszerű álarcba valami beleivódott, valami démoni, régi gonoszság, ami oly régi és oly finom, hogy ma jobban meghat, mint a jóság és szeretet nagy tettei.