Nyugat · / · 1936 · / · 1936. 10. szám · / · BABITS MIHÁLY: NYARAK, NYARAK
Cseresnye már csak aszva csügg a légi
magasban, madárlábon járható
ágakon pár szem... Hogy is szól a régi
költőnő? ˘Acron ˘ep˘ ˘acrotatw
A kajszi is leszedve rég, folyékony
arannyá főtt. Langy körte és dicső
őszibarack pompáz a törpe fákon,
roncs férj karján virágzó húsu nő.
Kéjenc darazsak szája marja. Szilva
elég van az idén, kékell a lomb.
A mondulának keskeny tokja nyilva.
Már jár a róka, kerepel a domb,
érik a szőllő. Mindannyit szeretnéd
falni és marni, mint a gaz darázs.
De mire magad kedvedig ehetnéd,
már vége is van, jön helyette más,
és rögtön azt is elviszi előled
s mintha vetítve volna vagy varázs,
kapkodja fogásait az időnek
irigy házigazdád, a változás.