Nyugat · / · 1936 · / · 1936. 9. szám · / · M. POGÁNY BÉLA: CSALÁDI GYILKOSSÁG

M. POGÁNY BÉLA: CSALÁDI GYILKOSSÁG
A Nyugat pályázatán dícséretet nyert novella
3.

Szász föl se pillantott, amikor András belépett az ebédlőbe s leült az asztal végére. A családfő végighúzta ujját tömör, szürkülő, bozontos bajuszán, szertartásos, merev nyakkal ült, fontoskodva szétbontotta szalvétáját s magába merülve kanalazni kezdte levesét. Zord és szigorú ember volt, keveset beszélt, nem szerette kifejezésre juttatni érzéseit, de boldoggá tette, ha maga körül vidám, elégedett arcokat látott, ha nők gondtalan csevegését és édes kacagását hallotta, ha szemét végigjáratta az óriási asztalon, a köröskörül falatozó családon. Élete és munkája egyetlen értelmét ennek a családnak a jólétében és fejlődésében látta. A többiek már ismerték hallgatagsága természetét, tudták, hogy kimért modora mögött jóságos szíve dobog. Még ma is, túl az ötvenen, oly gyöngédséggel, a lélek oly finomságával lehelt csókot felesége homlokára, mintha a menyasszonya volna. Az asszony, láthatóan túl az érzelmek bonyodalmain, őszülő fürtjei ellenére is megőrizte tiszta, leányos profilját, szemének üde, fiatalos pillantását, amelyben egy kutya hűsége rejtőzött. Sugárzott a boldogságtól, ha férje a nyaka köré rakta dolgos karját. Ez a nő mást se tett egész életében, mint a háztartást vezette és engedelmeskedett. Derék, jó lélek! - Ott ült az asztalnál Gaszton, a legidősebb fiú. Szép, csillogó szemű felesége két kis fiával bibelődött mellette. Vacsora után érkezett Szász két asszonyleánya, ki-ki a férjével. Az egyik: kereskedő, egy Andrássy-úti férfidivatüzlet tulajdonosa, kövérkés, műveletlen, de végtelenül jó ember. Helénkének az ilyen férj felel meg, uralkodhatik rajta. Elég egy okos ember a családban s ez a másik vő, hangos, mindenhez értő, agyafúrt, nagyképű alak, aki pofaszakállkát és monoklit hordott, mivel egyik szeme csak üveg; irodája volt és mindennel foglalkozott, amivel pénzt lehetett szerezni. A gazdasági krach óta nagyon megcsendesedett és szerény ember lett belőle, főleg mióta rendes havi táppénzt húz Szásztól, de ilyesmiről nem szokás beszélni náluk. Mindegyikük itt mutatta meg, milyen jó étvággyal áldotta meg a természet. Egy-két gyereket ezek is hurcoltak magukkal.

Itt élt közöttük Szász társa is; Rogger Károly. Nagy darab test, óriási, torz koponyával, melyen hajnak nyoma sincs; hatalmas állkapcsai képtelenül sok ennivalót őröltek meg egy-egy étkezés alatt; állati nagyok a pofacsontjai is, ijesztően szélesek a kezei; lószemei és lapátfogai félelmessé teszik megjelenését; neki is vaskos bajusz lobog széles, izmos orra alatt. Alapjában véve egyszerű, csodálatosan szelíd medve ez a Rogger, s ha az ember megszokta, nagyon lehet szeretni. Pár évvel fiatalabb Szásznál. Ott lakik náluk, a lakásnak az ebédlőtől jobbra eső szárnyán. Legenda veszi körül. A messze multban tünt fel közöttük, mint a család jótevője s megmentője és azóta együtt él velük, mint családtag. A maguk képére formálták ezt az esetlen, rengőjárású embert; eredeti bárdolatlanságát át meg áthatotta a Szász-család gyengédsége, érzelmi kultúrája, a szeretet és a finomság. Magához karolta mindnyájukat, mert őneki nem voltak Magyarországon hozzátartozói. Oly rég került közéjük, hogy már nem is érezték idegen származását: előtte és vele beszélték meg a család legbensőbb ügyeit, meghallgatták tanácsait; Rogger azt is megigérte, hogy halála esetén rájuk hagyja, természetesen, egész vagyonát. Úgy tekintették, mint második családfőt, noha ő semmiféle jogot sem követelt magának és szerényen félrehúzódott hatalmi lehetőségei elől. Apai érzéssel kezelte őket, csókolta meg az asszonyokat, tegezett mindenkit s talán ő volt az, aki az apa hallgatagságát, a kifejezett érzelmek szemérmét pótolta, aki beszédesen kérdezősködött és érdeklődött a napi események részletei felől. Amikor a gyermekek kicsinyek voltak, az ő térdein lovagoltak, tőle kaptak cukrot, az ő fején mászkáltak, ő volt a bubus, az emberevő óriás, veszedelmes vadállat, és még ma is az, mert egyre-másra születnek újabb ivadékok, ezeknek is megvannak a maguk szükségletei. Roggertől mindenki megkaphatott mindent, vele mindent meg lehetett tárgyalni s mindent el lehetett intézni. Gondolkodóba eshetnék az ember azon, nem ő szorította-e Szászt a felhőkön trónoló, mogorva apa szerepére, pénzével nem ő vette-e meg Szásztól az apaságot és a családi életet. Annyi szent, második apának számított, és ha Szásznak utaznia kellett, ő ült a családfő helyére. Vállalkozásuk kezdetén alakult már így a dolog: Rogger itthon vezette az üzemet, Szász pedig az ország vidékeit járta be mintakollekcióival, hogy szélesbítse vevőkörüket. Ez a szerep nem is illett volna Roggernek, otromba arányaival inkább elijesztette, mint vonzotta az embereket. Nehézkes a mozgása és értelem dolgában messze mögötte maradt Szásznak.