Nyugat · / · 1936 · / · 1936. 9. szám · / · ILLYÉS GYULA: VERSEK

ILLYÉS GYULA: VERSEK
SASAD, FARKASRÉT

Sasad, Farkasrét... réten farkasok,
a légben régen nincsenek sasok.
Cinkék, rigók, más jámbor madarak
csapongnak csak a közel ég alatt.
A földön meg, mint földből nőtt kezek,
törpe barackfák nyujták föl gyümölcsüket.

Itt élek, kelve amikor a nap.
Nem sajnálom a villamos utat;
a völgyekbe, a tejes mélybe le
ugy merülök, mint tenger mélyibe
s mikor a munka este kiereszt,
a csillagokból vennék friss lélekzetet.

Mint ostromló had lövedékei
pufog a lejtőn egy-egy gépkocsi.
Ha irányt vált a felszél, éjszaka
gyors dagályával a város zaja
kertünkig ér... Léptenként fölfelé
előre huzódtam ki a hegyek közé.

Ki nem utálja még a telefont!
S a többi barbár csápot, mely befont,
téglán, cserepen át házadba ront,
ropogtat, mint a Szörny Laokoont,
s kiért? miért? - a kulturát ne mondd,
ha már legyürtek, ne légy hozzá még bolond.

Nincs telefonom, nincsen rádióm,
bár volna sürgős mondanivalóm,
de megnézem már, szóm kire bizom
s azt is, kiét még én meghallgatom.
Vadulok, - nem mint parlagon a föld,
de mint akit rég utra égi cél jelölt.

Meszelt falak közt ülve csöndesen -
nincsen barátom, diszem, istenem.
Holdam van csak az ablaküvegen,
sötét lombok közt futkosó szelem,
kilenc gyümölcsfám, tücsköm egy határ
s szivemben farkasoknak kényessége már.

Nem is én, csupán a torkom morog,
egy zörrenésre arrébb kullogok,
gyáva a bátorságomnak vagyok,
a szennybe tisztálkodni gázolok
s ha érdesen is, azért dalolok,
mert hóditás már minden, amit elhagyok.