Nyugat · / · 1936 · / · 1936. 9. szám · / · ILLYÉS GYULA
Védangyalom, akivel álmodom, az angyal
kopasz s fehérszakállu... Antal
volt neve s mestersége ős kovácslegény,
ami meglátszik még ma is kezén.
Erről beszél, ha hófehér nagy szárnyát
és pihenteti jelen hivatását;
ezt emlegeti; meg a szakszervezetet,
ahol velem is megismerkedett.
Az volt a szép idő! Jog, Jövő, Igazság,
az embereket ilyenek izgatták -
Egy más világ reménye! Volt akit
(mint őt is) próféta-életre vitt!
Még érdemes volt élni, volt miért!
Most? Nem tesz mást, csak engemet kisért.
Álomban él. Nem egy tanyát: rekedten
csak engem izgat, hogy utját kövessem.