Nyugat · / · 1936 · / · 1936. 8. szám · / · FIGYELŐ · / · KISEBB BÍRÁLATOK
KISEBB BÍRÁLATOK
Forgács Antal
Körmendi Zoltán: Regény helyett (Versek). Körmendi Zoltán azok közé a költők közé tartozik, akik mindennél többre becsülik az attitüdöt. Verseivel ostorozni, jó útra téríteni, felháborítani akar, s éppen ez az állandóan működő szándék teszi őt gyanussá. Versein érezni, hogy költőjüket a legnagyobb ambiciók fűtik. A baj csupán az, hogy e felfokozott célkitűzések nem mindig a vers, hanem gyakran a társadalom irányába esnek. Röviden: nem esztétikaiak, hanem szociálisak. A költő a verssel szemben sokkal kisebb igényű, mint a társadalommal szemben. Így magatartása, amely mint minden lázadó magatartás rokonszenves, mégsem bír lenyügöző erővel.
Ott, ahol Körmendi Zoltán el meri engedni magát, s merev szemléletét vizióvá tudja tágítani, ilyen szép versszakok születnek:
«Hó fénye homályos foltokat rajzol,
Senkit sem rejt el a ritka bozót.
Jaj ennek, jaj annak!
Egymásra rohannak
Emberek, állatok, ragadozók.»
Kötött formáju verseiben nagy formakészség mutatkozik. Felhasználja a legújabb líra eredményeit, de ott érezzük e verseken a Nyugat első nemzedékének nyomait is. Szabad verseiben azonban őt is elragadja az a rosszul értelmezett «modernség», amely pedig a maga idejében, az 1920-as évek táján sem volt az. Ilyen versszakokra gondolok:
«Expresszmozdony tengelyére teszem én
legújabb modellű portable írógépemet,
verstermő zenéjével túlzakatolom
tolattyuk, dugattyuk,
fékek és fogantyuk,
küllők és kerekek,
tűzcsövek, tengelyek,
hahotás hengerek
százötven-kilométeres hangversenyét.»
Körmendi Zoltán ötvenhárom versét tartalmazza ez a vaskos kötet, amelynek legsikerültebb darabjai a December, Szemben a jövővel, Fáradt vijjogás és a Vizió című versek.