Nyugat · / · 1936 · / · 1936. 7. szám · / · FIGYELŐ

Jankovich Ferenc: ÖT VERSKÖTET

Költő, miért vagy idegen? - Versek - Írta: Tiszaváry Ervin - Révai-kiadás. - Hol itt a költő? - kérdezhetnénk a könyvecskében lapozva, amelyből egy érzékeny fiatalember polgári életének megszokott fázisai bontakoznak ki előttünk az első «ruzsos csóktól» a «házisapkáig.» Mint «költőre» - jobb híján - nagyon ráférne, talán még használna is, egy kis art poétique; mint fiatalemberre: egy kis éducation sentimentale et logique. Mert ezek az ártatlanul megiratott, könnyen elbocsátott versek nem csupán a költői, de az általános lélektani és logikai fegyelem hiányát sinylik - az az egy pedig nem adatott meg Tiszaváry Ervinnek, ami e hiányokat pótolja. Szárnyatlanul és erőtlenül, oly mereven hullnak alá ezek a versek, mint a tudatlan gyermek agyagmadarai. Leesnek, szétmállnak, agyagból vannak.

Horváth Ákos: Válogatott költeményei - 1936, Egyetemi Nyomda. - Nagy kálváriát kellett megjárnia Horváth Ákosnak, amig a magyar poézis legócskább szólamait - a «csillagártól» a «könnyvirágokon» és a «piros vágyon» keresztül egész az «elcsókolt csókig» - ilyen szép szorgalommal összehalmozta hat verseskötet után (1908-1922) válogatott költeményeiben. Szépen megfér itt egymás mellett minden «költői», amit csak Petőfitől, Aranytól legújabb nagyjainkig az epigonizmus mindmáig lejáratott. Régi és új költői nyelv, formák, hangulatok karikatúráit kell viszontlátnunk a gyüjteményben lépten-nyomon, karikatúrákat, melyeknek egyetlen szomorú pikantériája, hogy valaki komolyan veszi őket. De végeredményben: Horváth Ákos versel is, rímel is, tudatlanul és felelőtlenül, és alighanem ő a legboldogabb költő a világon. Változatosságban sincs hiány: líra és epika bőségesen váltogatják egymást. (Már címleg is külön izei a kötetnek a Háremem vagy te, A faun keserve, Amid én vagyok és a Hogyan jött be a kristálypohár Erdélybe c. lírai és epikai versek). A nyílt idézetű Elment c. versében viszont költői megérzéssel így kezdi énekét:

Elment - s nem látom többé tán soha...
És úgy érzem, hogy mindenem oda,
Mindenem oka.

Mátyás Ferenc: Szeretnék lenni - Versek - Fegyver-kiadás, Budapest, 1936. - «Csókcsata», «szent varázs», «pogány kór», «Kupa-vér» - több szólamot is idézhetnénk, de máris benne vagyunk a légkörben, abban a nyomasztó atmoszférában, amelyben Mátyás Ferenc versei fűlenek, amelybe belefulnak és nem tudnak egy kis egyéni lélegzethez jutni. Ady hatása kétféle: vagy zavaró, vagy megsemmisítő. Ezek a versek tárgyuknál és szemléletüknél fogva is többnyire csak Ady-variációk, sőt néha egyenest Ady-versek hatástalan tartalmi kivonatai. Hogy a versben csupán az legyen magyarság, ami adyság - ez csak egy őstehetség tévedése lehet. Cirkuszi szellemű korunk megkivánja a maga áldozatait s szomorú lenne, ha Mátyás Ferenccel is csak az életrendjükben megzavart őstehetségek száma gyarapodott volna megint. Egyik versében máris így panaszkodik:

Tavaszi föld, gulya ménes
nem ad elég melegséget.
Letört már az ökröm szarva
s hiába várom a vártát.

Apor Elemér: Mindenki nagynak születik - Versek - Pallas-kiadása, 1936. - Vékony csontú, madárlélegzetű kis versikék, gyengécskék, de nem is vágynak többre. Fentebbiekkel szemben Apor Elemér szerencsésebb természete az igénytelenség: a kis dolgok szemlélgetésében, a csöndes kis emlékkönyvhangulatokban szépen fel is leli magát. Hosszabb versekre már nem futja a gyenge kis lélegzetből s ezekben a közepesek során ő is jóval alul esik: hibái megcsomósodnak. De mégis, Apor Elemér legalább gondol a verssel, érezhetőleg ápolgatja és tisztítgatja őket. Keze alatt a dalocska is ügyesen kerekül:

Bogár megyen útra,
el is fárad rajta,
ki s kinőtt az ág a földből,
pihenjél meg rajta.

Madár megyen útra,
el is fárad rajta,
ki s kinőtt az ág a földből,
pihenjél meg rajta.

Babám megyen útra,
el is fárad rajta,
ki s kinőttem én a földből,
borulj a vállamra. (Kis nóta)

Holló Ernő: Fűz a tóparton - Versek - Omnia-kiadás. - Verseiből kiemelkedik kettő is, három is: Forogsz felém, A csúcsról, Jézus a koldustanyán, - bár ezek sem szeplőtlenek, jóllehet Holló Ernő szimpatikus tulajdonsága éppen az, hogy szeplőtlen versekre törekszik. Ez a pár vers mégis arra vall, hogy Holló Ernőnek hangja lehetne, ha a hangvétel nehézségeiből ki tudna tisztulni. Csillanó sorok, tisztuló képek szakadoznak fel a kötetke folyamán többhelyütt, Babits és az angol romantikusok varázskörében élemedő színek, hangulatok foszlányai tisztulnak elénk a gyengébb versek szunnyadozása alól is. Csábító volna a tétel igazolása: míg Ady zavaró, Babits kiválasztó hatású költőnk; nevelő hatása a nagy sarjúgenerációnak is több költőjében oszlatta el és zökkentette helyre az Ady-zavarokat.

Holló Ernő versei s kész formái telítetlensége még sok egyéni élményt és fejlődést kivánnak; mert «a messzeségbe pillantó csúcsokon» még megállni nem tud, ha tekintetével néha fel is ér odáig.