Nyugat · / · 1936 · / · 1936. 5. szám · / · FIGYELŐ · / · SZÍNHÁZ
A
Móricz régebbi darabjaiban ha baj volt, ez a szerkezeti dolgokból támadt, most az egyszer a koncepcióban van a betegség. Nyilas Misi mindvégig egy tragikus hős magatartásában áll előttünk, holott természeténél fogva humoros alak. A között, ahogy ő magát látja és ahogy mi, a nézőtér látjuk, óriási szakadék van, amelyen át csak humorral - nem az alaknak komikus figurává tételével, hanem szeretetteljes humorú kezelésével - lehetne hídat építeni. Nem nézhetjük tragikus alaknak azt, aki halálos komolyan vesz kicsinyes gyermeki dolgokat, nem létező problémák áldozatának érzi magát és mindig az ellenkezőjét teszi annak, amit némi judiciummal tennie kellene. Mindenképen túlzott alak, túlzottá teszi az író folytonosan érezhető igyekezete, hogy elfogadtassa velünk, amit nem lehet elfogadni. Végül is különváltan marad a színpad és a nézőtér levegője, nem tud egy közös atmoszférává lenni. A fiatal színész,
A darabot azért mégis Móricz Zsigmond írta, aki kitűnően tud látni, ha látását nem zavarja elfogultság. A Nyilas Misi körül mozgó alakok - a fiatal tanár kivételével - teljes életelevenséggel vannak színpadra hozva. A diáktanya mozgalmassága a különféle fiú-karakterfejekkel, néhány túlnyers vonást leszámítva, hiteles. Ezt ismeri mindenki, aki vidéki diák volt. Az érettségi előtti hiszterikus «drukk», az írásbeli tételek kikémlelésére való fantasztikus haditervek, a diáktanyán tartott zsúfolt népgyűlések a mi időnkben pontosan így folytak le s jól tudom, ma is hasonlóan folynak. Tökéletes hitelű alak a zsémbes öreg tanár, aki mindig zsörtölődik a fiúkkal, de a szíve viaszból van s mert szereti a borocskát, összeül borozni este a diákokkal a nagy torony aljában. Ma talán már nincsenek ilyen tanárok, de tanú vagyok rá, hogy valaha, negyven év előtt voltak, legalább is vidéki protestáns középiskolákban. A derék, okos igazgató, a jómódú anya kissé halványabb körvonalakkal rajzolt alakjai is jók, de
A diákokat játszó akadémiai növendékek mind derekasan és kedvvel csinálják dolgukat, amiben bizonyára játékmesterüké,
Nyilas Misi letette az érettségit, kiszabadul az iskola kalitkájából az életbe. Amilyen fiúnak ismerjük, sok baj lesz vele, nehezen és tökéletlenül fog beleilleszkedni az élet által rákényszerített keretbe, sokszor fog botlani, sokszor véteni a saját gyakorlati érdeke ellen, sokszor fog nekivágódni a keretnek és sok sajgó ütődést fog kapni, sokat fog viaskodni emberekkel, intézményekkel, önmagával, amíg saját erejéből, a világ kényszereinek nyomásából kiformálódik a lénye és az az író lesz belőle, aki már nyolcadikos diák korában akart lenni.
*
A darabnak megvan az a finom és diszkrét édessége, nem cukorsütemény, hanem nemes gyümölcs-íze, ami Szép Ernő költészetének megkülönböztető jegye. Ez a dialógusból árad, - ritkán látni színdarabot, amelynek a dialogus olyan döntő hatás-tényezője. Épen ezért nem örülünk, mikor a végén a költő megcukrozza azt, ami amúgy is édes és egy kicsi lánnyal boronáltatja össze a szerelmeseket, akiket az érzés már úgyis összeboronált. Általában nem szeretjük azt a túltengő gyermekdivatot a színpadon, ami már-már visszaéléssé harapózik el. A közönség szívesen derül fel, ha a színpadon kis gyermeket lát, aki jaj de aranyosan mondja el a szerepét, de ez a hatás túlságosan olcsó kicsiklandozása a sikernek. Csak ott volna szabad gyermeket színpadra vinni, ahol okvetlenül szükséges.
*
Hivatalnok-darab, amely egy gépírónő körül forog. Szinte meglepetéskép hat, hogy ez egyszer a nő nem keríti sexualitásával a hálójába a hivatalfőnököt és nem csinál nemi vonzásával karriert. Sőt, erősen ellenáll a túlságosan hitvány irodaigazgatónak, előbb asszonyi ügyességgel tér ki erőszakos udvarlása elől, utóbb már erősebb eszközökkel próbál ellenállni. Szereti férjét, az állásnélküli fiatal vegyészmérnököt, hű akar maradni hozzá, csak akkor rendül meg és szánja rá magát, hogy elmegy az irodaigazgató lakására, amikor ez a leépítés modern rémét állítja eléje. Az elég kompaktul, jó színpadi érzékkel megcsinált, az érzelmest a vidámmal ügyes kémiával keverő darab egy pillanatban írói síkra emelkedik: amikor a fiatal asszony azzal az ürüggyel, hogy a hivatalba kell visszamennie, gyöngéd, szerelmes jelenet után elbúcsúzik férjétől és elindul feláldozni magát a kenyérért. Itt szinte erőszakosan kínálja magát a szentimentalizmus, írói érdemszámba megy, hogy a szerző,
A fiatal asszony önfeláldozására, hála istennek, nem kerül sor, a gonosz irodaigazgatóról kiderül, hogy panamista és szöknie kell, mielőtt a derék asszonykában kárt tehetne s az okos és jóságos miniszter - a régi színdarabok jó tündérének méltó utódja -, aki elé egy a hivatal előszobájában történt ájulás révén kerül, eligazit minden bajt, még a kis vegyésznek is állást szerez. Itt válik a darab, amelynek eddig sok élethű és ízléssel megcsinált része volt, merőben színházzá. Mindig mondom, legnehezebb egy darabot kielégítően befejezni.
Van a darabban egy alak, mogorva, zsörtölődő agglegény, szerelemre, házasságra, ifjúságra dühös számkukac. A színpadi elődök végeláthatatlan sorából származó alak, nélkülözhetetlen kelléke a mindenkori vígjáték-írásnak. Néhány apró vonással ügyesen fel van frissítve, csaknem élővé formálva, jó színésznek kitűnő játszási alkalmakat kínál.
*
A tavasz bizseregteti a vért, nyugtalanná teszi a szívet, megzavarja a mindennap békéjét, és nemcsak a fákban, bokrokban fakaszt rügyező gerjedelmeket, hanem az emberek lelkében is. A legősibb közhelyek egyike ez, éneklik városligeti nóták és nagy költők dalai. Közhely, de örök, mint maga az élet, a költészet minduntalan hozzáfolyamodik.
Dodie
Ez a semmi azonban nagyon kedvesen van csinálva. A kilenc kép lazán van összeszerkesztve, mindegyiket csaknem külön is elő lehetne adni mint rövid egyfelvonásost, minden képben a család egy másik tagja felé fordul a várakozás. Az angol szerző különös tapintata diadalmaskodik abban, hogy nem érzünk csalódást, mikor a kilátásba helyezett dolgok nem következnek be. Ez a család olyan, hogy nem történhetnek benne nagy válságok. Valahogy, messziről mintha tükörképe volna az angol társadalomnak, jó polgári szemmel nézve.
Laza szövésű darab, mégis összetartja valami: a mindig érezhető atmoszféra. Cselekvénytelen darab, mégis fenntartja az érdeklődést a benne nyilvánvaló társadalmi kultúra. A közönség szórakoztatására írt darab, de színvonalat ad neki a kiegyenlítettség és rendkívül finom írói tapintat. Olyan életformából származik, amelyben magától értetődő a diszkrét elegancia. Irígyelhetjük, de elérni nem tudjuk. Vagyonban és műveltségben élt sok polgári nemzedék áll mögötte. Humora mértéktartó elmésség, érzelmessége szénsavval van frissítve.
Előadásának nagyon könnyűnek, szinte lebegőnek kellene lenni. Ezt a mai Vigszínház nem bírja teljes mértékben, egyenetlenség akad itt-ott, az összehangolás nem egészen tökéletes. A színészek általában véve jók, különösen örvendetes a fiatalság előretörése.