Nyugat · / · 1936 · / · 1936. 5. szám · / · FIGYELŐ · / · SZÍNHÁZ

Schöpflin Aladár: SZÍNHÁZI BEMUTATÓK

Móricz Zsigmond úgylátszik fájó sérüléseket szenvedett diákkorában, amelyek most is sajognak, ha rájuk gondol. Ezek miatt túlságos közel érzi magát ifjúkorához, nem látja perspektívában s nagyon is együttérez vele. Ezt az együttérzését át tudta vinni ránk is a Légy jó mindhaláligban, mert ott csakugyan egy kisfiú üldöztetéséről van szó, a felnőttek világával kitört konfliktusról, amelynek Nyilas Misi kevés híján áldozata lesz. Ezért mindenki együttérez vele, a tanári kar előtt mondott szavai mindenkinek a szívét megrezzentik és mindenkiben felszakadnak a gyermekkorban szenvedett igazságtalanságok hegei. Nyilas Misiben a lopási vád s a belőle keletkezett bonyodalmak a gyermeki illuziók egész világát robbantják fel s maguk alá temetik a jobb, igazságosabb világba vetett hitet. Mikor ezt láttuk, összeszorult a szívünk és a szerkezeti számonkérést elfeledve, önfeledten tapsoltunk a drámának.

A Forr a bor áldozatául esett az író túlságos közelmaradásának a témához. Az a Nyilas Misi, aki érettségi előtt áll, csak félig-meddig tudja fölkelteni együttérzésünket, mert nincs semmiféle konfliktusban a világgal és a viselkedésében nincs igaza. Szerelmes egy kislányba s mikor ezen a lány anyja rajta éri, - csak nem kívánhatja az érettségi előtt álló diák, hogy egy lányos anya komolyan vegye házassági ajánlatát és nyakába boruljon, mint leendő vejének? A lánynak udvarol a fiatal tanár is és értjük, hogy Misi ezért haragszik és úgy viselkedik, ahogy ezt egy tanár sem tűrné, de hogy ezért vállalja az írásbeli előtti összeesküvés vezérségét, ebben alig érezni az összefüggést. Misi bizony csacsiságot csacsiságra halmoz, őt tulajdonkép senki sem bántja, ő ütődik hozzá mindenkihez. Egy kamasz áll előttünk a színpadon, aki semmit sem ért mindabból a természetes és magától értetődő dologból, ami körülötte van. Mosolyogni rajta nem enged az író, részvéttel lenni nem tudunk iránta.

Móricz régebbi darabjaiban ha baj volt, ez a szerkezeti dolgokból támadt, most az egyszer a koncepcióban van a betegség. Nyilas Misi mindvégig egy tragikus hős magatartásában áll előttünk, holott természeténél fogva humoros alak. A között, ahogy ő magát látja és ahogy mi, a nézőtér látjuk, óriási szakadék van, amelyen át csak humorral - nem az alaknak komikus figurává tételével, hanem szeretetteljes humorú kezelésével - lehetne hídat építeni. Nem nézhetjük tragikus alaknak azt, aki halálos komolyan vesz kicsinyes gyermeki dolgokat, nem létező problémák áldozatának érzi magát és mindig az ellenkezőjét teszi annak, amit némi judiciummal tennie kellene. Mindenképen túlzott alak, túlzottá teszi az író folytonosan érezhető igyekezete, hogy elfogadtassa velünk, amit nem lehet elfogadni. Végül is különváltan marad a színpad és a nézőtér levegője, nem tud egy közös atmoszférává lenni. A fiatal színész, Ungvári László, aki Nyilas Misit játssza, nem tud ezen semmit enyhíteni. Nem bír a szereppel, beszédét üres szavalásnak érezzük, tele van hamis hangokkal. Láttuk már más szerepben elfogadhatónak, de most nélkülözzük játékában az elmélyedés hiányát, aminek aligha csupán az az oka, hogy a szerepet csak a bemutató előtt néhány nappal vette át.

A darabot azért mégis Móricz Zsigmond írta, aki kitűnően tud látni, ha látását nem zavarja elfogultság. A Nyilas Misi körül mozgó alakok - a fiatal tanár kivételével - teljes életelevenséggel vannak színpadra hozva. A diáktanya mozgalmassága a különféle fiú-karakterfejekkel, néhány túlnyers vonást leszámítva, hiteles. Ezt ismeri mindenki, aki vidéki diák volt. Az érettségi előtti hiszterikus «drukk», az írásbeli tételek kikémlelésére való fantasztikus haditervek, a diáktanyán tartott zsúfolt népgyűlések a mi időnkben pontosan így folytak le s jól tudom, ma is hasonlóan folynak. Tökéletes hitelű alak a zsémbes öreg tanár, aki mindig zsörtölődik a fiúkkal, de a szíve viaszból van s mert szereti a borocskát, összeül borozni este a diákokkal a nagy torony aljában. Ma talán már nincsenek ilyen tanárok, de tanú vagyok rá, hogy valaha, negyven év előtt voltak, legalább is vidéki protestáns középiskolákban. A derék, okos igazgató, a jómódú anya kissé halványabb körvonalakkal rajzolt alakjai is jók, de Somogyi Erzsinek Sárika szerepében több és jobb játszani valót kívántunk volna.

A diákokat játszó akadémiai növendékek mind derekasan és kedvvel csinálják dolgukat, amiben bizonyára játékmesterüké, Ódry Árpádé az érdem javarésze. Ő játssza megszokott fölényével az igazgató alakját. Vízvári Mariska is természetes és igaz, mint mindig. A fiatalok közül kiválik Várkonyi Zoltán jól megfogott diákfigurája.

Nyilas Misi letette az érettségit, kiszabadul az iskola kalitkájából az életbe. Amilyen fiúnak ismerjük, sok baj lesz vele, nehezen és tökéletlenül fog beleilleszkedni az élet által rákényszerített keretbe, sokszor fog botlani, sokszor véteni a saját gyakorlati érdeke ellen, sokszor fog nekivágódni a keretnek és sok sajgó ütődést fog kapni, sokat fog viaskodni emberekkel, intézményekkel, önmagával, amíg saját erejéből, a világ kényszereinek nyomásából kiformálódik a lénye és az az író lesz belőle, aki már nyolcadikos diák korában akart lenni.

*

Szívdobogás - Szép Ernő stílusa szerint való cím, mintegy alaphangja mindannak, amit ez a tiszta költő valaha írt. A darab, már a címéről is látni, szerelemről szól s ez a szerelem az adott esetben egy mozgásművészeti tanárnő és egy pszichoanalitikus orvos - szóval két egészen up to date ember - között játszódik le. Az első felvonásban érdeklődni kezdenek egymás iránt, már látjuk, ez az érdeklődés szerelemmé fog fajulni. Ez mindössze az első felvonás meséje, mégis alig érezzük kevésnek, mert a dialogus, amelyben nyomról-nyomra, úgyszólván minden szavukkal közelebb érnek egymáshoz, finom érzékkel és poétai érzéssel van vezetve. A második felvonásban az orvos addig analizálja a lányt, amíg egy folyton fokozódó hevű tirádában félre nem érthetően elárulja szerelmét. A harmadik felvonásban az analízis egy tréfás travesztiájában viszont a leány analizálja ki ugyanezt az orvosból, aki csak a házasság elleni vonakodásból - és kicsit talán azért, hogy lehessen harmadik felvonás - nem nyilatkozott már sokkal előtt. Közben betétszerű jelenetekben látjuk, amint az orvos előbb egy üzletembert, utána egy serdülő fiút analizál, nagyon hatásosan és érdekesen és látjuk a lányt is kenyérszerző munkája, a mozgás-tanítás közben, amit csak kényszerből csinál és mint minden kenyérkereső női munkát, lényétől idegennek érez. Szép Ernő a nőkérdés dolgában konzervatív álláspontot jelent be: a nő természete ellen valónak érzi, hogy hivatalnok, titkárnő, írónő, szóval munkával pénzt kereső nő legyen, ő feleség akar lenni, gyereket szülni és nevelni, mint az anyja. Fel kell tehát tennünk, hogy miután férjhez megy, felhagy a mozgásművészettel.

A darabnak megvan az a finom és diszkrét édessége, nem cukorsütemény, hanem nemes gyümölcs-íze, ami Szép Ernő költészetének megkülönböztető jegye. Ez a dialógusból árad, - ritkán látni színdarabot, amelynek a dialogus olyan döntő hatás-tényezője. Épen ezért nem örülünk, mikor a végén a költő megcukrozza azt, ami amúgy is édes és egy kicsi lánnyal boronáltatja össze a szerelmeseket, akiket az érzés már úgyis összeboronált. Általában nem szeretjük azt a túltengő gyermekdivatot a színpadon, ami már-már visszaéléssé harapózik el. A közönség szívesen derül fel, ha a színpadon kis gyermeket lát, aki jaj de aranyosan mondja el a szerepét, de ez a hatás túlságosan olcsó kicsiklandozása a sikernek. Csak ott volna szabad gyermeket színpadra vinni, ahol okvetlenül szükséges.

Dayka Margit kedvesen, némely pontokon elragadóan játssza a női főszerepet a Pesti Színházban. Melegség, vonzás és diszkrét elmésség van játékában, melynek néhány apró egyenetlenségét alig venni észre. A második felvonásbeli nagy tirádát a beszéd szép fokozásával mondja. Somló Istvánt a kelleténél hűvösebbnek érezzük, mintha egyedül csak intelligenciájával venne részt a dologban. Különös hatást ér el Köpeczi-Boócz Lajos az analízis alá került üzletember szerepében, - ez a színész sokáig méltatlan homályban élt s az idei évad egyik eredménye, hogy végre felfedezték. Kis szerepében dísze az előadásnak Sulyok Mária.

*

Hivatalnok-darab, amely egy gépírónő körül forog. Szinte meglepetéskép hat, hogy ez egyszer a nő nem keríti sexualitásával a hálójába a hivatalfőnököt és nem csinál nemi vonzásával karriert. Sőt, erősen ellenáll a túlságosan hitvány irodaigazgatónak, előbb asszonyi ügyességgel tér ki erőszakos udvarlása elől, utóbb már erősebb eszközökkel próbál ellenállni. Szereti férjét, az állásnélküli fiatal vegyészmérnököt, hű akar maradni hozzá, csak akkor rendül meg és szánja rá magát, hogy elmegy az irodaigazgató lakására, amikor ez a leépítés modern rémét állítja eléje. Az elég kompaktul, jó színpadi érzékkel megcsinált, az érzelmest a vidámmal ügyes kémiával keverő darab egy pillanatban írói síkra emelkedik: amikor a fiatal asszony azzal az ürüggyel, hogy a hivatalba kell visszamennie, gyöngéd, szerelmes jelenet után elbúcsúzik férjétől és elindul feláldozni magát a kenyérért. Itt szinte erőszakosan kínálja magát a szentimentalizmus, írói érdemszámba megy, hogy a szerző, Gáspár Miklós, el tudta kerülni. Ebben a jelenetben mutat valamit saját színészi lényéből a szerep alakítója, Mezey Mária is, akinek tehetségétől, ha kifejlődik, sok jót várhatunk.

A fiatal asszony önfeláldozására, hála istennek, nem kerül sor, a gonosz irodaigazgatóról kiderül, hogy panamista és szöknie kell, mielőtt a derék asszonykában kárt tehetne s az okos és jóságos miniszter - a régi színdarabok jó tündérének méltó utódja -, aki elé egy a hivatal előszobájában történt ájulás révén kerül, eligazit minden bajt, még a kis vegyésznek is állást szerez. Itt válik a darab, amelynek eddig sok élethű és ízléssel megcsinált része volt, merőben színházzá. Mindig mondom, legnehezebb egy darabot kielégítően befejezni.

Van a darabban egy alak, mogorva, zsörtölődő agglegény, szerelemre, házasságra, ifjúságra dühös számkukac. A színpadi elődök végeláthatatlan sorából származó alak, nélkülözhetetlen kelléke a mindenkori vígjáték-írásnak. Néhány apró vonással ügyesen fel van frissítve, csaknem élővé formálva, jó színésznek kitűnő játszási alkalmakat kínál. Páger Antal játssza a jellemzés gazdag részletrajzával, teljes élethűséggel, csaknem tragikus erővel és mégis mindig ható humorral. Elsőrendű színészi alakítás ez, kis mestermű, a színész ritka proteuszi sokoldalúságának bizonyítéka. Páger skálája most már a bonvivántól a tragikomikusig terjed. Kevés színésznek van ilyen széles játéktere. A vegyészmérnököt kissé mereven játssza Nagy György, az irodaigazgatót mértéktartással Mihályfi Béla, egy epizód-alakot kitűnően Szigeti Jenő, Soltész Anny és Dajbukát Ilona egy-egy kevés reliefü nőalakból, Boray Lajos a miniszterből csinál elfogadható figurát.

*

A tavasz bizseregteti a vért, nyugtalanná teszi a szívet, megzavarja a mindennap békéjét, és nemcsak a fákban, bokrokban fakaszt rügyező gerjedelmeket, hanem az emberek lelkében is. A legősibb közhelyek egyike ez, éneklik városligeti nóták és nagy költők dalai. Közhely, de örök, mint maga az élet, a költészet minduntalan hozzáfolyamodik.

Dodie Smith, nálunk eddig ismeretlen angol írónő ezt a tavaszi gerjedést az úgynevezett better middle class szellemében írja meg. Nagyon szolíd, megállapodott család, öregedő férj, magát még fiatalnak érző negyvenéves asszony, felnőtt és félig-felnőtt gyerekek, kellemes polgári miliő, amelyben nem szoktak válságok kitörni. Most mégis majdnem hibás váltókra viszi a család minden tagját az első tavaszi nap, kevés híján kisiklanak életük biztos sínjéről, mind elszédülnek egy kicsit s nagy bonyodalmak, talán katasztrófák is lennének, ha alkalmas pillanatban, energikus mozdulattal nem igazítaná helyre a váltót az okos váltóőr, a szerző. Más szóval ez azt jelenti, hogy a darabban majdnem történnek nevezetes dolgok és végül is nem történik semmi.

Ez a semmi azonban nagyon kedvesen van csinálva. A kilenc kép lazán van összeszerkesztve, mindegyiket csaknem külön is elő lehetne adni mint rövid egyfelvonásost, minden képben a család egy másik tagja felé fordul a várakozás. Az angol szerző különös tapintata diadalmaskodik abban, hogy nem érzünk csalódást, mikor a kilátásba helyezett dolgok nem következnek be. Ez a család olyan, hogy nem történhetnek benne nagy válságok. Valahogy, messziről mintha tükörképe volna az angol társadalomnak, jó polgári szemmel nézve.

Laza szövésű darab, mégis összetartja valami: a mindig érezhető atmoszféra. Cselekvénytelen darab, mégis fenntartja az érdeklődést a benne nyilvánvaló társadalmi kultúra. A közönség szórakoztatására írt darab, de színvonalat ad neki a kiegyenlítettség és rendkívül finom írói tapintat. Olyan életformából származik, amelyben magától értetődő a diszkrét elegancia. Irígyelhetjük, de elérni nem tudjuk. Vagyonban és műveltségben élt sok polgári nemzedék áll mögötte. Humora mértéktartó elmésség, érzelmessége szénsavval van frissítve.

Előadásának nagyon könnyűnek, szinte lebegőnek kellene lenni. Ezt a mai Vigszínház nem bírja teljes mértékben, egyenetlenség akad itt-ott, az összehangolás nem egészen tökéletes. A színészek általában véve jók, különösen örvendetes a fiatalság előretörése. Tolnay Klári szerepről szerepre érik az erős drámai játék felé, néhányszor már teljes hangjait halljuk. Szombathelyi Blanka túlzásaiban is nagyon kedves. Pártos Erzsi takarítónő-figurája tökéletes jellemrajz. Szemlér Mária is jól megállja helyét. Gellért Endre játékának különös, egyéni íze van, amit nyújt, több a fiatalság frisseségénél, erősen fejlődő jellemző érzék műve. A többiek szokott jó színvonalukat tartják. A rendezés Hegedüs Tibor munkája és minden elismerést megérdemel.