Nyugat · / · 1936 · / · 1936. 5. szám · / · FIGYELŐ
E népszerű gyermekpszichológiák s szerelmi tanácsadók a nagyközönség számára készültek, vagyis laikusoknak és vádlottaknak. A tudomány nem tartozik a laikus olvasóközönség érzékenységét kimélni, de a «népszerűsítő» művek már nincsenek abban a kellemes helyzetben, hogy fittyet hányjanak a közönség igényeinek. Miután nem maga a tudomány övék, csupán a tálalás, kompilációiknak éppen a csinos adagolás, vagy a praktikus tények érthető elmondása adhatna létjogosultságot. Csakhogy csinosság és adagolás gátolná a sikamlós témák bőséges feszegetését, a világosan elmondott tények viszont nem tudnának hatalmas kötetté duzzadni, s így mindkét mód erősen gátolná ilyfajta könyvek várható nagy könyvsikerét. Az üzleti fantázia efajta műveknél egyetlen ötletből táplálkozik, hogy teljesen elegendő és célravezető szexuális témákról csak úgy
Persze igen hézagpótló volna olyan népszerűsítő könyv, amely tudnivágyó szülők, szenvedő serdülők, bajbajutott szerelmesek - és a kegyetlen tudomány közt hidat próbálna verni. De ilyen könyv, számottevő, legalább nálunk, alig van. Mert nem hiszem, hogy pl. Székely Béla új könyvének táblájáról mosolygó édes gyermekarc jó ügyért csábítja könyvvásárlásra a gyermekük jövőjéért aggódó anyákat. Azt sem hiszem, hogy Tótis Bélától a serdülők vagy fogamzástól rettegő nők valóban megnyugtató tanácsokat nyerhetnének. (E két könyvet, mint két típust, a példa kedvéért idézem, találomra, mert tíz másik ugyanilyet épúgy említhetnék). Az ilyen művek, miközben részvéttel nyujtogatják segítő kezüket a szenvedő emberiségnek, s egy jobb jövőt, erkölcsösebb, tisztább emberiség kitenyésztésének délibábját csillogatják az olvasó elé, voltakép nem akarnak s nem is tudnak mást tenni, mint csak ugy
Székely Bélának merész és eredeti következtetéseiből egész kis csokor «Árkádia» virágot idézhetek. Ilyen ötlet például, hogy akik csecsemőkorukban sokat dudliztak (szívtak, szívósak!), azokat később nehéz lesz «lerázni»! Vagy hogy a bélsár
Tótis Béla a fogamzás titkáról írt műve külalakban mindenesetre jóhiszemű, mert hiszen aki a leláncolt gólyával díszitett könyvet megvásárolja, aligha remélt mást, mint amit kapni fog. Orvosi szempontból persze e mű alighanem komolytalan, s a laikus tudnivágyók számára nyilván haszontalan, de e nagy példánysikert elért könyv biztosan nem is pályázik sem a tudomány elismerésére, sem a csodavárók ábrándjainak betöltésére. Ahogy Székely Béla minden fontos mondanivalója szóvicceken fordul meg, így Tótis Béla hatalmas könyvének leglényegesebb felfedezése egy társasjátékszerű ötletben testesül, ez valahogy úgy van, hogy aki nem akar gyereket, annak jól kell tudni a hónap egy bizonyos napjától tizenötöt visszafelé számolni. Ez persze nem ilyen röviden van elmondva, sőt, kétszázötven oldalon. De ne becsüljük le a nehéz tudományt! Egy ilyen egyszerűnek látszó számtani példácska teljes megértéséhez sok minden komoly ismeret szükséges, ennek illusztrálására néhány fejezetcímet idézek Tótis könyvéből, s e címek egyúttal a tálalás grandiózusságáról is fogalmat nyujthatnak. A mű az egysejtű lények történelmével kezdődik, a sejt titkával, halál és halhatatlanság, sőt az utód nemiségének felvetett problémájával. Aztán jön a Tavasz ébredése, Amazonok jönnek, Lesbos szigete, Tapintás, Hideg nő, Testszag, Totem és Klan, Mágia, Magzatelhajtás és világnézet, Szülészet, Egyiptom vérfertőzése, Inkák, Perzsák, Fajtisztaság, Ogina szabálya, Nő az orvosnál, a Nő periódusa, s végül, végül mégis csak kimondja, melyek a nő terméketlen napjai? - szerinte. Aki egy ötletet ennél hosszabban, pompásabban és nagyobb kitérővel tud előadni, az csal.