Nyugat · / · 1936 · / · 1936. 5. szám

GYÖRGY OSZKÁR: TE VAGY

Nem kellene melléd adni az asszonyt,
még életet, a nehezebbiket,
vágyat, unalmat és félelmeket
folyosók sötét szövedékén,
s akárhová futsz látni a végén
a lángoló halált freskóival.

Az őszülő hajszálakat, ránculó bőrt,
minden nap újult arcait,
a test és lélek harcait
kúszva, röpülve, völgyön és hegyen,
s hogy magának könnyebb legyen:
egész rádhulló életét.

Vidd az időt - az idő te vagy,
kiszáradt lelkét - a szárasztó te vagy,
unalmait - az unalom te vagy,
börtöneit - a falai te vagy,
- a magadét nem nevezheted nevén,
sikolthatod: nem én, nem én!
- halála is te vagy.