Nyugat · / · 1936 · / · 1936. 4. szám · / · FIGYELŐ · / · KISEBB BÍRÁLATOK
«V. Woolf emberei nem árnyékok, hanem a valóság három dimenziójával domborodnak elő a betűk mögül, de művészetének megítélésénél nem ez a legfontosabb. Virginia Woolf műveit újjá, egyénivé, iskolát alkotóvá metafizikai problémái színezik. Tárgya: az ember viszonya a múló időhöz, az idő múlása. A modern ember legyőzte a teret, de az időt sem legyőzni, sem igazán megérteni nem tudja. Mert Woolf nem tudós, hanem művész, nem magyarázza, csak sejteti az idő végtelenségének örök hullámzását. Könyvei olyanok, mint a tengeri kagyló, mely fülünkbe hozza végtelen és alaktalan tenger moraját».
Szakaszainak beosztása, ahogy ez többnyire lenni szokott, többé-kevésbé önkényes, apróbb tévedések előfordulnak, mint majdnem minden ilyenfajta könyvben. Legfeltűnőbb tévedés: Shawt az «ír nemzeti mozgalom» szakaszába számítja, holott nem is igazi ír, csak Dublinben született és Wellst ugyancsak ebbe a szakaszba sorolja, holott semmi köze Irországhoz.