Nyugat · / · 1936 · / · 1936. 4. szám
Kimászkáltak az ijedt partra
a tengerből s együtt az esttel
heverésznek párolgó testtel
nagy, vastag asszonyok...
A part is elfutott s mögöttük
dombbá ijedt s mint szembelőtt vad,
róla magát a szörnyedő nap
a mélységbe veti...
- Hej, voltam én sokat szerelmes!:
sóhajtoztam tengerként, lágyan,
s csillagokig bőgött a vágyam,
de most csak borzadok.
Nem játszok csókost, se szerelmest,
az asszony csak potrohos korsó:
idd ki, vágd földhöz, ugyis olcsó
s kortyod után üres!