Nyugat · / · 1936 · / · 1936. 2. szám · / · KÜLFÖLD
Regényének témája egy amerikai fasiszta diktatura az Úr 1936-ik esztendejében. A diktatura tervezői és irányítói fokozatosan egymás ellen harcolnak, s közben persze számolniok kell az amerikai demokrácia hagyományaival, amelyeket nem lehet összeegyeztetni a diktatura szempontjaival. Az amerikai demokrácia megszemélyesítője egy Doremus Jessup nevű vermonti szerkesztő. Az egyéni szabadság híve, a szólásszabadság harcosa, hangoztatója és cselekvője mindazoknak az elveknek, amelyeket Amerika az úttöröktől örökölt. A diktatura terror-bajnokai azonban nem törődnek demokratikus elveivel s végül élete kockán forog s elmenekülni kénytelen. A Huey Long és Adolph Hitler kombinációra emlékeztető diktátorok elégettetik könyvtárát, foglyul ejtik, megalázzák, s a derék szerkesztő, hogy életét megvédje, kénytelen Kanadába menekülni. Visszaérkezve az Egyesült Államokba, titokban fasiszta-ellenes mozgalmat szervez s Jefferson és Jackson politikai elveit követve szívósan és lelkiismeretesen igyekszik rehabilitálni a csődbe jutott politikai demokráciát. A regény végén az az érzésünk, hogy célját el fogja érni, mert elvégre, ahogy a regény címe mondja, «ez nem történhetik meg itten», azaz az amerikai keretek közepette elképzelhetetlen a fasiszta önkényuralom tartós sikere.
A jellemrajzok Sinclair Lewis megszokott módszerére emlékeztetnek. Megismerkedünk a különböző amerikai fasiszta vezérek szokásaival, céljaival, hatalmi vágyával, szintúgy azokkal, akik vagy elvi alapon, vagy pedig rokoni alapon beletartoznak a demokratikus szerkesztőnek, Doremus Jessupnak világába. Az írónak sikerült a politikai erőszak lélektanát is érzékeltetnie. De ez elismerésreméltó értékek mellett, amelyeket elmélyít a szabadság szükségességével kapcsolatos fanatikus meggyőződése, azt is hangsúlyozni kell, hogy az alkotó szellem eredetisége, frissesége és képzeletgazdagsága szempontjából bizony több a fogyatékosság a regényben, mint az erény, legalább is művészi erény. Sinclair Lewis érdekesen ír, részletességében sem untató, s mégis az az érzésünk, hogy sokat fecseg, hogy a nyelv zenéje iránt érzéketlen, hogy - ha a rossz jövő elképzelésében is - csak az író-fényképész eszközeivel él. Hogy is mondja Flaubert?
(Cleveland. Ohio.)