Nyugat · / · 1936 · / · 1936. 2. szám · / · KÜLFÖLD

Reményi József: SINCLAIR LEWIS ÚJ REGÉNYE

Immár nyilvánvaló, hogy Sinclair Lewis a regény keretében az amerikai élet szociológiai lelkiismerete akar lenni. Harry Thornton Moore, az angol kritikus, a The London Mercuryban közölt tanulmányában, amelyben az amerikai regénnyel foglalkozik, helyesen jegyzi meg, hogy Sinclair Lewist a kritika túlbecsülte, s hogy a neki juttatott Nobel-díj vagy hiba volt vagy pedig tréfa. Ahhoz kétség nem férhet, hogy ez a világszerte ismert amerikai regényíró éles szemű megfigyelő, noha nem mindig megbizható, ugyanakkor képzeletszegény, s az alkotó szellem költői érzékenységét alig ismeri. Ezt a megállapítást indokolttá teszi legújabb regénye is, amelynek It Can't Happen Here a címe. Sinclair Lewis ujságírói vérmérséklettel ír regényeket, a reformer lázával igyekszik társadalomjavító lenni, s a liberális szellemű politikus jóhiszeműségével és felháborodásával foglal állást a degenerált konzervatív szempontok ellen. Ezek a tulajdonságai fejeződnek ki legújabb regényében is.

Regényének témája egy amerikai fasiszta diktatura az Úr 1936-ik esztendejében. A diktatura tervezői és irányítói fokozatosan egymás ellen harcolnak, s közben persze számolniok kell az amerikai demokrácia hagyományaival, amelyeket nem lehet összeegyeztetni a diktatura szempontjaival. Az amerikai demokrácia megszemélyesítője egy Doremus Jessup nevű vermonti szerkesztő. Az egyéni szabadság híve, a szólásszabadság harcosa, hangoztatója és cselekvője mindazoknak az elveknek, amelyeket Amerika az úttöröktől örökölt. A diktatura terror-bajnokai azonban nem törődnek demokratikus elveivel s végül élete kockán forog s elmenekülni kénytelen. A Huey Long és Adolph Hitler kombinációra emlékeztető diktátorok elégettetik könyvtárát, foglyul ejtik, megalázzák, s a derék szerkesztő, hogy életét megvédje, kénytelen Kanadába menekülni. Visszaérkezve az Egyesült Államokba, titokban fasiszta-ellenes mozgalmat szervez s Jefferson és Jackson politikai elveit követve szívósan és lelkiismeretesen igyekszik rehabilitálni a csődbe jutott politikai demokráciát. A regény végén az az érzésünk, hogy célját el fogja érni, mert elvégre, ahogy a regény címe mondja, «ez nem történhetik meg itten», azaz az amerikai keretek közepette elképzelhetetlen a fasiszta önkényuralom tartós sikere.

A jellemrajzok Sinclair Lewis megszokott módszerére emlékeztetnek. Megismerkedünk a különböző amerikai fasiszta vezérek szokásaival, céljaival, hatalmi vágyával, szintúgy azokkal, akik vagy elvi alapon, vagy pedig rokoni alapon beletartoznak a demokratikus szerkesztőnek, Doremus Jessupnak világába. Az írónak sikerült a politikai erőszak lélektanát is érzékeltetnie. De ez elismerésreméltó értékek mellett, amelyeket elmélyít a szabadság szükségességével kapcsolatos fanatikus meggyőződése, azt is hangsúlyozni kell, hogy az alkotó szellem eredetisége, frissesége és képzeletgazdagsága szempontjából bizony több a fogyatékosság a regényben, mint az erény, legalább is művészi erény. Sinclair Lewis érdekesen ír, részletességében sem untató, s mégis az az érzésünk, hogy sokat fecseg, hogy a nyelv zenéje iránt érzéketlen, hogy - ha a rossz jövő elképzelésében is - csak az író-fényképész eszközeivel él. Hogy is mondja Flaubert? Ecrire la vie ordinaire comme on ecrit l'histoire. Az ám, de hogy ennek az elvnek alapján lehessen írni, annak elengedhetetlen feltétele Flaubert művészi érzékenysége, csalhatatlan forma-érzéke, közhelyt legyőző, alkotó fölénye. S épp ez a zseniális képesség hiányzik az amerikai regényíró felszereléséből. Sinclair Lewis becsületes szándékkal eggyel több regényt írt, de nem gazdagította az amerikai és a világirodalmat olyan műalkotással, amely arra figyelmeztetné az olvasót, hogy nemcsak egy tapasztalt mesterember művében lapozgat, hanem egy költői nagyságú író világában mozog.

(Cleveland. Ohio.)