Nyugat · / · 1936 · / · 1936. 2. szám · / · FIGYELŐ · / · KISEBB BÍRÁLATOK

Devecseri Gábor:

Szilágyi Endre. Húsz évet élt. Kora gyermekségétől kezdve percre sem lankadó lelkesedéssel szentelte idejét az irodalomnak. Sokan vagyunk, hasonlókorú fiatalok, akiket az ő lelkessége ragadott meg és terelt biztos irányba. Az ő meglódítottjai vagyunk. Bármilyen és bármennyi döntő fordulata legyen majd életünknek, nem felejtjük el a vele folytatott beszélgetéseket, az első kalandot, első igazi lépést a szellem területére.

Keserű feladat hagyatékáról beszélni, mikor ez a «hagyaték» csupa kisérlet, úgyszólván még az első lépés előtt s a legnagyobb része terv. Még gimnazista volt, mikor a Nyugatban egy kiadvány-sorozatról írva, megemlítette az ő saját külön könyvsorozattervét, amivel azután még bővebben foglalkozott s előttem fekszik részletesen kidolgozott Világanthológia-terve.

Az általa szerkesztett Hangszóróban megjelent bírálatai, Babits-tanulmányai, Csengery görög lírai anthológiájáról írt kritikája, hátrahagyott versei, fordításai világosan mutatják bátor gondolkozását, biztos ízlését, tehetségét, a nagyszerű utat, ami előtte állt és hogy mit vesztett halálával az irodalom s az irodalomtörténet.

Mint klasszikus filológus indult a Filológiai Közlönyben Horatius-cikkével. Ez már a temetése utáni napokban jelent meg.

Maga az a tény, hogy egy ilyen sokatigérő tehetség húszéves korában halt meg, kell, hogy lesujtsa azokat is, akik ebből a szomorú alkalomból hallottak róla először. Minket, barátait, százszorosan.