Nyugat · / · 1936 · / · 1936. 2. szám · / · FIGYELŐ · / · KISEBB BÍRÁLATOK
Feledtető, kedvderítő, altató ez a könyv, vidéken a magányosság esetére, gyógyszer az unalom ellen. És még csak meg sem dícsérhetjük Grätzert az érdeme szerint, mert műve mögött rejtve marad, nem árulja el, hogy a szellemes tréfák közül mit talált ki ő maga. A többezernyi darabból álló anyag legnagyobb része nyilván gyüjtőmunka eredménye s Grätzer csupán szerkesztőnek, az «elmesporttal» való mulattatás gépiesen dolgozó kishivatalnokának mutatja magát. Csak annyira szorítkozhatunk, hogy megállapítsuk ebben a munkájában is a szakszerűséget, a tréfák szeretetét, a végtelen szorgalmat s a «szakmában» való rendkívüli jártasságot.
Mulatságos elgondolni - hogy én is «visszaszórakoztassam» Grätzert -, hogy a mókák ekkora tömegének ismeretével ő a régi világban valami jókedvű király udvarának egyik legkedveltebb s «legfejedelmibben» jutalmazott alakja lehetett volna. Vajjon nem tettünk néhány százezer sikeres lépést a kollektív nyomor felé? Már csak azért is, mert oly nagyon szükséges ma az olyan könyv, mint a Rébusz?
Még egy szerény elmejáték: Ha én diktátor lennék - s ez esetben természetesen nem mindenkinek akarnám a javát! - megtiltanám, hogy ezt a könyvet a fogságra ítélt emberek kezébe adják. Hohó, a börtön nem üdülőhely! - élnék a szokványos indokolással -, az én rabjaim ne mulassanak jobban a fogságban, mint mások, akár én magam is, idekinn a «szabad» világban.