Nyugat · / · 1936 · / · 1936. 2. szám · / · FIGYELŐ · / · KISEBB BÍRÁLATOK

Radnóti Miklós:

Horváth Béla: Legjobb a lehetetlen. (Versek.) Horváth Béla új könyve nem hoz meglepetést. Harmadik vagy negyedik kötete ez a fiatal katolikus költőnek és mint előző gyüjteményeiben, úgy ebben is tisztán kirajzolódik költői lehetőségeinek határolt volta és költészetének ismert értékei. - Meglehetősen nagy verselőkészségét nem tudja követni a színtelen nyelv és bőbeszédűsége, - mely verselőkészségével függ össze, - rövid inspirációjának erejét messze túlhaladó kalandokra csábítja. Így a vers gyakran üres dikcióvá lesz, gyakran pedig egyáltalában nem érződik sorai mögött a kimondást kényszerítő erő, csupán a verselésnek talán Mécstől eltanult verbális gyönyöre. - Legsikerültebb darabjai a francia katolikus költészet, különösen Claudel alapos ismeretéről tanuskodnak. - Katolicizmusa egyszerű s a benne készenkapott dekorációs elemeket nem használja ki túlzottan. Rím- és ritmuskezelésével ügyesen érzékelteti az áhítatot, szociális beállítottsága rokonszenves:

Mindent Magadnak követelsz: Elébed raktam Óbudán a téglát,
S gyulladt szemem a kőporon keresztül is feléd lát.

Nem tettem Nélküled tovább egyetlen cserepet sem,
Boldog vagyok, mert e világon semmit sem szereztem.

Boldog, kinek nincs fekhelye, boldog, kinek lakása jászol,
S mint jó gyümölcseid elválnak már a fától, boldog, ki visszajut a
Súly varázslatából.