Nyugat · / · 1936 · / · 1936. 2. szám · / · FIGYELŐ · / · KISEBB BÍRÁLATOK

Forgács Antal:

Számadó Ernő: Arccal borulok a földre. (Versek.) A lélek felszínén maradó dalszerű költemények, amelyek csak modorosságukban és erőszakoltságukban különböznek a divatos «nótakirályok» műveitől. Számadó ott kezdi, ahol a tizenkilencedik század Petőfi epigonjai abbahagyták. Ezt a rég halott formát akarja az ilyen erőszakolt szó-összetételekkel életre-injekciózni, mint: könnytulipán, búbánatgyöngy, bánatpermet, panaszkenyér, búkarám, féltéslomb. Átveszi a népdaloknak látszatra oly egyszerű hangját és ilyen sorokat ír:

«Ismernek már az ostorom hangjáról. Bojtár vagyok, mégpedig a javából.»

Ezekután persze nem nehéz eldönteni, hogy egyszerűsége mögött fegyelem és fölény, avagy szimplaság rejlik-e?