Nyugat · / · 1936 · / · 1936. 1. szám · / · FIGYELŐ · / · KÉPZŐMŰVÉSZET
A magyar képzőművészeti élet egyik legkíválóbb tényezője költözött el az élők sorából, Majovszky Pál, aki egész életét a művészet ügyének szentelte.
Majovszkyban ideálisan testesült meg a művészet barátja. Mint nagybefolyású állami hivatalnok, mint gyüjtő és mint szerkesztő egyaránt olyan kiváló tevékenységet fejtett ki, amely nemcsak pillanatnyi eredményeket szült, hanem mély és maradandó hatást gyakorolt.
Pályáját a vallás és közoktatási miniszteriumban kezdte, ahol éveken át a művészeti ügyosztály tagja volt. Évről évre nőtt tekintélyben és befolyásban, míg 1913-ban reá bizták az osztály vezetését. Csak négy évig vezethette mert 1917-ben lelki szükségből nyugdijazását kérte: nem tudta meggyőződéseit feláldozni.
Majovszky hivatalos működése igen nagy jelentőségű volt. A hivatal általában mindenütt és mindenkor értetlenül áll a művészet fejlődésével szemben és az akadémikus epigonokat támogatja, ő azonban a megújhodás igaz hívének bizonyult. Csak az idősebbek tudhatják azt, hogy ez milyen nehézségekbe ütközött. A mai nemzedékek, akiknek számára egy Ferenczy, egy Rippl-Rónai művészete már történelmi értékké vált, nem is sejthetik, hogy elismertetésüket mekkora küzdelmek kísérték.
Majovszky csak egy művészetet ismert: a jót, - s ha valaminek jóságát megérezte, el nem tántorítható barátjául szegődött. Lelkének ki nem apadó fiatalságát pedig mi sem bizonyítja jobban annál, hogy egészen haláláig megértéssel tudta kísérni művészetünk fejlődését, a fiatalokat éppen úgy méltányolta és szerette, mint annak idején nagybányai kortársait.
Adminisztratív intézkedéseit mindig ez a fanatikus művészetszeretet irányította. Neki köszönhető, hogy a Szépművészeti Múzeum élére
Amilyen lelkes és fáradhatatlan hivatalnok volt Majovszky, éppen olyan jó szerkesztő is. Kimondhatatlan gondossággal látta el teendőit, aggodalmas, önkínzó gondossággal járt utána minden feladatának. Hogy milyen eredménnyel, arról nagyszerően tanuskodik gyönyörű és tartalmilag is kiváló folyóiratának tíz évfolyama.
Majovszky, a gyüjtő, talán még többet jelentett, az utókor számára nevét nyilván gyüjteménye őrzi meg, melyet tavaly az államnak ajándékozott. Kezdettől fogva azzal a céllal vásárolt, hogy valamikor a Szépművészeti Múzeumot gazdagítsa. Gyüjteménye európai viszonylatban is a legszebb rajzgyüjtemények közé tartozik, magyar szempontból pedig megbecsülhetetlen, mert a Szépművészeti Múzeum egyik nagy hiányosságát pótolja: gazdagon tartalmazza a XIX. század döntő jelentőségű francia művészetének remekeit.
Az ember pedig, aki közülünk távozott, egyike volt a legderekabb és legjobb embereknek. Valamikor, igen jómódú korában puritán, de elszegényedése után is bőkezű és erején felül áldozatkész. Jó és nemes barát, ki mély ragaszkodással ajándékozta meg azokat, akik példáját követve a magyar művészetért lelkesedtek.