Nyugat · / · 1935 · / · 1935. 12. szám

ÁRKÁDIA

Csalja meg az urát! A jó hirdetéshez finom pszihológiai érzék kell. Csalja meg az urát! - ajánlja nagy kövér betűkkel egy hirdetés az ujságokban. Persze a hirdetés csal, nem arról van szó, hogy «úgy» csalja meg az urát. Hanem, hogy babkávé helyett adjon neki valami pótlék zaccot. Csak kisebb csalást és csaláskákat ajánlgat melegen a csintalan hirdetés.

Bováryné erkölcstelen regény volt, erkölcstelen egy klasszikus remek is, ha nincs felöltözve. Erkölcstelen egy meztelen térd, vagy dekoltázs. Erkölcstelen az élet valóságának minden feltárása. Erkölcstelen és tilos. De az ilyen reklám nem tilos.

A vérbenfürdés mint önálló tevékenység:

«A magyar történelem lapjain már csak az újkor hajnalán jelennek meg az önállóan tevékenykedő nők, Széchy Mária, Báthory Erzsébet, Dobó Katica.»

(Pesti mozi, Nők, akik uralkodnak)

Az ember lassanként elfelejti a történelmet, a görögök történetét, a marathoni futót, nem árt néha egy kis ismétlés:

«Nagy változások azonban mégsem történtek Aladárral. Féluton megállt, mint a maratóni futó, aki időközben meggondolja a dolgot és nyugalomba vonul.»

(Társaság, Száz pengő, novella)

Betegség ellen megvéd az egészség:

«Erdős René megszívlelendő igazságot hirdet, hogy kellő lelki egyensúlyozottsággal nem egy tragédiát lehetne megakadályozni.»

(Új Utak, «Könyvek» rovat)

Már most sikerült ezt az anthológiát megcsinálni, vagy nem sikerült?:

«Tábori Pál sziszifuszi munkája kellett ahhoz, hogy végre itt feküdjön asztalunkon ez a kultúrdokumentum.»

(Új Magazin, Tábori Pálnak Amerika újlírája című gyüjteményéről)

Az író feladata nyilvánvalóan az, hogy bé-t mondjon. Sőt - ahol bé van, ott cé is van - dobja el hát a tollat és lépjen a «tettek» terére, sőt - ez talán már dé lenne, - ragadjon fegyvert, vagy fogjon bombát:

«(Móricz Zsigmond) ismeri a falut és a tanyai világot. Nála talán senki jobban... Éppen ezért várná tőle az ember, hogyha már á-t mond, mondjon bé-t is. S hogy miért nem mondja ki azt a bé-t már egyszer, az ördög tudja.»

(Népszava, Komor ló című kritika, sz. á.)

Liliomszálnak betegesen kényes ízlése van:

«De Liliomszálat nem izgatta a Sárkány úr kétszáz pengője. Nem tetszett neki ez a fiú, mert vörös haja volt és sárga bőre, ami mindig piszkosnak látszott. És nem szerette kezén a hosszú szőröket...»

(Színházi Élet, Liliomszál, novella, írta Erdős René)

«Őseim egyikei voltak az elsőknek, akik az Edda-dalokat gyüjteni kezdték.»

(Ittebei Ákos, Magyar Hirlap)

Mit tud Tóth Tihamér, a méltatója szerint:

«Tóth Tihamér sajátos varázserejével a leggörbébb kérdőjelből is felkiáltójelet csinál.»

És hogyan viselkednek az olvasók, ugyancsak a méltató szerint:

«Nem csoda tehát, ha kapkodunk és Tóth Tihamér-féle gondolatok és hasonlatok után, mint a színekben gazdag és sajátosan művészi matyó-munka után.»

(Nemzeti Ujság, Tóth Tihamér új könyvéről)