Nyugat · / · 1935 · / · 1935. 12. szám
Bováryné erkölcstelen regény volt, erkölcstelen egy klasszikus remek is, ha nincs felöltözve. Erkölcstelen egy meztelen térd, vagy dekoltázs. Erkölcstelen az élet valóságának minden feltárása. Erkölcstelen és tilos. De az ilyen reklám nem tilos.
A vérbenfürdés mint önálló tevékenység:
«A magyar történelem lapjain már csak az újkor hajnalán jelennek meg az önállóan tevékenykedő nők, Széchy Mária,
Az ember lassanként elfelejti a történelmet, a görögök történetét, a marathoni futót, nem árt néha egy kis ismétlés:
«Nagy változások azonban mégsem történtek Aladárral. Féluton megállt,
Betegség ellen megvéd az egészség:
«Erdős René megszívlelendő igazságot hirdet, hogy
Már most sikerült ezt az anthológiát megcsinálni, vagy nem sikerült?:
«Tábori Pál
Az író feladata nyilvánvalóan az, hogy bé-t mondjon. Sőt - ahol bé van, ott cé is van - dobja el hát a tollat és lépjen a «tettek» terére, sőt - ez talán már dé lenne, - ragadjon fegyvert, vagy fogjon bombát:
«(Móricz Zsigmond) ismeri a falut és a tanyai világot. Nála talán senki jobban... Éppen ezért várná tőle az ember, hogyha már á-t mond, mondjon bé-t is. S hogy miért nem mondja ki azt a bé-t már egyszer, az ördög tudja.»
Liliomszálnak betegesen kényes ízlése van:
«De Liliomszálat nem izgatta a Sárkány úr kétszáz pengője. Nem tetszett neki ez a fiú, mert vörös haja volt és sárga bőre, ami mindig piszkosnak látszott.
«Őseim
Mit tud Tóth Tihamér, a méltatója szerint:
«Tóth Tihamér sajátos varázserejével a leggörbébb kérdőjelből is felkiáltójelet csinál.»
És hogyan viselkednek az olvasók, ugyancsak a méltató szerint:
«Nem csoda tehát, ha kapkodunk és Tóth Tihamér-féle gondolatok és hasonlatok után, mint a színekben gazdag és sajátosan művészi matyó-munka után.»