Nyugat · / · 1935 · / · 1935. 12. szám · / · Vas István: Vasárnapi órák
Most a könyvek sorba állnak,
szemem köztük válogat,
értő kéjenc igy mustrálhat
asszonyokat, lányokat.
Melyik volna méltó engem
mulattatni ágyamban,
melyik méltó, hogy öleljem
fellobbanó vágyamban?
Szőke, barna, tömzsi, karcsu,
van kövér és van sovány,
van derüs és pirosarcu
s mélabúsan halovány.
Unt szeretők fölzokognak,
szivem már-már meginog,
ismerősen mosolyognak
rám a régi latinok.
Már a Ronsard szonettjei
piros selyem ruhában
jönnek szivem megejteni
s búsan néznek utánam.
Mert szemem már nem néz vissza,
lekötötte Gide meg a
százjátéku, kristálytiszta,
el-kisikló Ortega.
Sok kaland közt jer elő te,
komoly, igaz szerelem,
boldogan a polcról Goethe
verskötetét emelem.
Nagy zenéje sohse zeng el,
hallom egész napon át,
mint valami messze tenger
visszatérő moraját.